A szülők mennyire szólhatnak bele a felnőtt gyerekük életébe?

,,Ha nem tudod magad tartani az elképzeléseidhez, irányítható vagy, akkor miért tiszteljenek?"

Nem erről van szó, hogy irányítható vagyok...Ők az igazságtalanok, szerintem. Még csak nem is az, hogy hagynának dönteni, hanem legtöbbször csak lehívnak és közlik velem, hogy hogy lesz, és hogy ennek így kell lennie. Amikor megkérdezem, hogy miért, nem is válaszolnak, vagy csak egy felszínes választ adnak, nem is a valódit...Ha meg még mindig ellenkezem, akkor:

- Jön a leszidás, hogy én mindig is a gyerekük leszek, tisztelnem kell őket életem vévéig, mert ők is tisztelik és engedelmeskednek még mindig a saját szüleiknek, és ez így a helyes, mert a gyerek ezzel tartozik minimum.

- Ha mondom nekik, hogy nem így kéne felfogni, és attól én még tisztelem őket, hogy máshogy képzelem az életem, akkor meg: ,,De idióta vagy, mindig is tudtam! Folyton rossz döntéseket hozol az életben! Nem lesz belőled egy senki!"

- Mérnökire járok és éltanuló vagyok. De folyton mondogatják, hogy márpedig ilyen kis zöldfülű kis senkiknek, mint én, biztos nem lesz munkája, vagy nehogy azt hidd, hogy több százezres fizetésed lesz, haha. Majd biztos nálunk fogsz lakni, meglásd.

- Ha ez se válik be, akkor jön az, hogy ők mennyi mindent megtettek értem és mindig mellém álltak (?), ez a minimum, hogy úgy csinálom, ahogy ők akarják.

- utána jön a másik manipuláció: ,,ha messze mész lakni, én biztos nem megyek utánad, már pedig ha gyereked születik, igenis szükséges lesz a szülői segítség". Ez attól még nem ok, hogy melletted lakjam.

- Azt bírom még, amikor: ,,egy nő biztos nem tudja ezt megcsinálni. Egy nő...egy nő..."...

- Folyton kibeszélnek, ahelyett, hogy megtartanák a családi titkokat.

- Persze, ha valamiben elértem valami eredményt (pl. magad pontszám, új nyelvvizsga, 5-ös vizsgák), akkor rögtön dicsekednek.

- Végső soron pedig jön a fenyegetés h ,,az én kenyeremet eszed stb, és hogy mindjárt bezárlak a szobádba, megverlek" stb, bár még sose vertek meg, de rosszul esik, hogy ilyeneket mondanak.

- ha kell nekik valamit, a pénzemet is képesek elkérni, pedig nekik sokkal több van.

Szóval vívódok magamban, mert csak a szüleim, és próbálom őket szeretni, de amit csinálnak az bőven nem egészséges és eléggé manipulatív is.

Igen, így gondolják. Mi még mindig itt lakunk mamáék mellett, anyáék pedig a mai napig kérdés nélkül engedelmeskednek nekik...Bármikor átjöhetnek, bármikor elvihetik a kocsit, a kertünket is ők használják.

De nem is értem őket...Mindig azt mondják, hogy ,,majd ha fizetésed lesz" Meg hogy ,,nekem a Te korodban már állásom volt" Ok. De anya hiába dolgozott már 20 évesen, apa is 18 évesen, 23-24 évesen házasodtak össze, mégis a saját esküvőjüket a szüleik fizették, meg a lakást is. Akkor ők mennyire felnőttek? Azóta is mindig ez van...Szóval nem hiszek én nekik, hogy ,,majd ha állásod lesz", mert akkor meg az lesz, hogy ,,én márpedig idősebb és tapasztaltabb vagyok, meg am is jobban ismerlek téged mint te magadat, hallgass rám". Nem hiszek nekik. Még azt is mamáék mondták meg, hogy egy gyerek nem gyerek, és ezért lett tesóm. Hihetetlen...meg mamáék nem engedték anyáékat elválni, mert hogy ,,azt nem lehet, nekünk is volt ilyen korszakunk, de túléltük. Elváltként nem lehet élni, mit fognak szólni?" ez aztán az érv, grat, most aztán sokkal jobb, hogy folyton veszekednek.