Szerintetek érdemes még próbálkozni? Vagy már nem is fogja érdekelni az unokája?
Az apámról van szó. Még gyerek voltam, amikor elváltak anyummal. Egy nő miatt váltak el, akivel ma is ugyanúgy együtt vannak még. Tartottuk a kapcsolatot, évente kb. találkoztunk, de ahogy közeledem a 30 felé, már egyre kevesebbet keres, pedig én mindig hívom évente 3-4 alkalommal. Az utóbbi években már csak akkor beszéltünk, amikor én hívtam, volt, hogy fel sem vette a telefont. A születésnapomat az utóbbi két évben elfelejtette, pedig én mindig kerestem az ő szülinapján őt. Nem mondanám, hogy közel állunk egymáshoz lelkileg, mindig felszínes, hétköznapi dolgokról beszélgetünk,az ajándékai, amivel eddig életem során meglepett, semmitmondóak, személytelenek, mivel fogalma sincs, ki vagyok belül, mire vágyom, stb.
Azt hittem, egy ilyen ember megváltozik, ha öregszik. Azt hittem, hogy a tény, hogy jön az első unokája, megváltoztatja, meglágyítja a szívét, mint annak idején az én születésem. Állítólag mindennél jobban vágyott egy lányra, és amíg velünk élt, rajongásig szerettük egymást. Talán ezért is fáj annyira.
Kerestem az örömhírrel, hogy nagypapa lesz. Kurtán gratulált, hűvösen, úgy, mint egy idegen, aki nem szereti a gyerekeket. Azóta sem hívott, és nem kérdezi hogy vagyunk, fiú, lesz-e vagy lány, mikor születik... pedig én kerestem kétszer is azóta.
A közösségi oldalakon látom, hogy az élettársa unokáját mennyire szereti, pedig nem is az övé. Sokszor azzal vigasztalom magamat, hogy lesz sok ember, aki a családunkban szeretni fogja még ő helyette is ezt a kislányt.
Ezután mégis mit tegyek? Ne adjak hírt se róla, ha megszületett? És ha egyszer véletlen érdeklődne, hogyan kezeljem a dolgot? Mert nem tudok nem haragudni rá.
Nagyon hasonlít a történeted, a miénkre..
Én nem keresném a helyedben, a leírtak alapján adtál neki esélyt bőven a kapcsolat tartásra. Engedd el, bár tudom nem könnyű. Ha akar valamit, jelentkezik, vagy fog jelentkezni. akkor viszont azért kikérdeznék, hogy mindez miért van, adjon valami magyarázatot.
Annyira durva, mintha velünk történt volna! Férjem szülei elváltak. Apja újranősült. Ott a nő volt nagy szemétláda, a szemünkbe jópifizott, a hátunk mögött uszított. Betegesen féltékeny volt, mindig azon ügyködött, hogy a volt családjával apósom minden kapcsolatot szakítson meg. Én még ilyen aljas nővel nem találkoztam, óriási színésznő volt. Amikor megtudta, hogy lesz a férjének unokája, teljesen kiborult, azt akarta, hogy a lányunk majd őt is mamának hívja (de ugye volt 2 igazi nagymamája), állandósultak a sértődések, cirkuszok. A nő meghalt, apósom azóta ezerszer bocsánatot kért és vezekel, hogy nem törődött a fiával és az unokájával.
Apád is lehet hasonló helyzetben van. Egy féltékeny nő sok aljasságra képes.
Szerintem megtettél mindent, amit megtehettél.
Hagyd a dolgot, ne mérgezd magad ezzel.
Ahogy mondod, lesz bőben, aki szeresse a kicsit és téged is, nem kell olyan görcsösen ragaszkodni bizonyos emberekhez, még ha az apád is. Ha ő letoj, akkor nem tudsz mit tenni, mint hagyod neki.
Sajnálom, nehéz az ilyen, de neked rosszabb így.
Érdekes, én már 5 évesen is fel tudtam fogni, hogy nem kellek az apámnak, és volt bennem annyi büszkeség, hogy ne szaladjak olyan szekér után, ami nem vesz fel.
Neked, kérdező, baromira lassú a felfogásod.
Egy gyerek még soha senkit nem változtatott meg, miért gondoltad, hogy a te apád lesz az első a világtörténelem során, akit meg fog?
Az egyik legnagyobb hiba, amit az ember elkövethet az életében az az, hogy abban reménykedik, hogy egy másik ember meg fog változni.
Nem fog. Feleslegesen futsz egy olyan ember után, aki már nem szeret téged. Engedd el és függetlenedj végre érzelmileg, még mielőtt beleneveled a gyerekedbe is ezt a beteges megfelelési kényszert, amivel magad is boldogtalanná teszed.
Adj róla hírt, hogy megszületett a gyereked, de ne szóban, hanem írásban, pl. SMS, e-mail, levél. Akkor tud róla az apád, hogy unokája született, de ez nem kötelezi semmire. Majd meglátod, hogy reagál-e egyáltalán.
Ehhez szabd a továbbiakat. Ha nem keres, a továbbiakban neked se kell keresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!