Miért nem tudnak már végre békén hagyni? Mit akarnak még tőlem? 18f

18 vagyok, teljesen ÁTLAGOS ember, de ezt én már nem bírom. Az elmúlt 4-5 évben pontosabban mióta középiskolába jöttem apám állandóan rajtam töltött ki mindent, szó szerint mindent, olyanokat is mondott +józanul) hogy ha nem tetszenek a szabályai "küzdjünk meg aztán kiderül ki éli túl", részegen meg még rosszabb volt. Volt mikor 7 évvel ezelőtt menekülnünk kellett előle mert részegen szétverte a házat és utánunk jött késsel, a rendőrök is kijöttek de nem csináltak vele semmit, nekik meg valami buliról beszélt. Az ezt megelőző nyarakon mindig mindent megcsináltam itthon, Takarítás, főzés, mosogatás, mosást indítottam, boltba mentem akár többször is, mégis, hogyha kihagytam egyetlen egy apró dolgot én voltam a rossz, a lz ingyenelo suttyó g. Az elmúlt években feladtam a barátokat feladtam a szerelmet nem mentem el soha sehova kikapcsolódni soha nem vettem úgy magamnak semmit sose kértem semmit azért hogy jó legyen az érettségim hogy jól tanuljak, és ezért is én vagyok a szar, mert egyetlen egy nyarat végre magamra akarok szánni a kv. életemben.... Lett volna intézve nekem munka a nyár második felében hogy legyen egy kis plussz hiszen továbbtanulok, de apám elcseszte, mert oda mentem volna ahol ő dolgozott, de barom volt és össze veszett a főnökkel, felmondott és ennyi, engem meg így már nem vettek be, más munkát meg azóta se találok bármiről is legyen szó de persze ezért is én vagyok a rossz, a lusta dög, és stb.. apám az elmúlt egy évben mióta megszületett húgom, normálisabb lett, de most anyám kezdett bele. Egész évben, apám alább hagyott a hulyesegeivel, erre anyám tölti ki rajtama zt ami benne van. Mindig mondja hogy ha van valami beszéljünk, normálisan leülünk elmondom mi a bajom, tényleg normálisan, erre ő megsértődik, kijátsza az "anyád vagyok én etettelek én mostam rád" kártyát, elkezd tovabb

hisztizni majd elmegy valahova, vagy csak nem szól hozzám egy ideig. Mióta nyár van, az érettségit követő időszak persze, minden napom abból áll hogy már kora reggel húgom hisztizik, visit az ajtóm előtt, ki kiabalok hogy kuss legyem már, majd úgysem utdok visszaaludni és kimgmegyek, ott hugommal veszekszunk egy sort (mert amúgy ő is állandóan csak csesztet, iskolába baj volt meki sokszor,bementem megvedtem nem egyszer és az a hála hogy tegnap is azt vágta hozzám hogy "nyomkodjad csal a telefonod te lista gci", anyánk előtt, aki egy szót nem szólt, és amikor kérdőre vontam engem cseszett le MEGINT), aztán anyám is kiveri s hisztit hogy állandóan veszekszünk, utána apám így hogy nemcdolgozik egy jó ideje elmegy kocsmába a "haverjaihoz", én bezárkózok a szobámba és zenét hallgatok, rajzolok, néha játszok meg videókat nézek hogy kizárjam őket végre, de akkor is hallom hogy kint motyognak, hogy szidnak. Van egyetlen egy lány barátom akivel néha szóltunk beszélgetni, egyszer elmentünk pizzázni meg úszni ugyam azon a napon, és ennyibol áll a szociális életem, se neten,se élőben nem beszélek senkivel sem már évek óta. Mindenemet erre tettem fel, piszok jó érettségim lett és ennyi... Évek ota pszichológushoz járok, sikerült kimászni egy cseszett mély pontról, amit szóvá is tett, hogy ez nagyon nagy és jó dolog és örül neki (a pszichológus, mert anyám meg apám csak azon volt, hogy "jajj inkább nekem is szihokogus kell mert egy életképtelen szar vagyok"). Volt egyetlen egyszer olyan, hogy nagyon durván veszekedtunk es mondtam hogy ha ennyire bánják hogy emgszulettem akkor vegyék el amit adtak és oda vágtam az asztalra eléjük a kést,mire apám elment piálni, anyám meg kb 5 percre lenyugodott, aztán apám haza jött és megint elkezdte a dumáját. Én ezt már nem bírom elviselni 18 évesen,ahogy nem tudtam elviselni annó 16, 14, sőt, 9 évesen sem, mert már akkor is piált és veszekedtek, de akkor még nem én voltam a célkeresztben. Nincsen senkim és semmim csak egy érettségim és egy vele járó szakmám, amivel sosem tudnék elhelyezkedni, nem tudok sehova sem elmenni sem kis időre sem örökre.. nem érzem jól magam. Én így nem tudok élni...