Depressziós felnőtt gyerekemen hogyan tudnék segíteni, ha elutasítja az orvosi segítséget?

Van egy 25 éves fiam, akinél még tinédzser korában alakult ki a depresszió, legalábbis valamifle hasonló dolog. Akkor kapott egy ideig gyógyszeres kezelést és járt pszichológushoz egy ideig, mert egyik nyáron odáig fajultunk, hogy a szobájából se jött ki, nem evett, nem ivott, nem volt kedve semmihez és ez engem idegileg kicsinált, neki se volt jó.

Mikor elment kollégiumba, egyetemre ott valamivel jobban lett, nem szedte már a gyógyszereit, lett pár barátja, kapcsolata. Két éve végzet, összeköltözött a lánnyal, de fél éve megszakadt a dolog közöttük, azóta itthon lakik újra.

Az utóbbi hónapokban megint kezd visszaesni, a munkáját alig bírja végezni, nem megy sehová se maga, se velünk, se az ismerőseivel. Hétvégén csak otthon van, ismét alig eszik-iszik, mindig modnja, hogy nagyon rossz neki, de fogalma sincs miért, meg hogy mi tenné boldoggá. Nagyon kezdem félteni, mert kezdi teljesen elszigetelni magát az emberektől. Most még mi vagyunk neki a férjemmel, de féltem, hogy mi lesz vele majd a későbbiekben, illetve, hogyan fgják neki a munkahelyén elnézni, hogy nem épp teljesít a legjobban, jelenleg sokat is marad otthon, ami érthető okokból nem épp tetszik a főnöknek.

Ő azt mondta, hogy úgy érzi magát, mint aki nem is élne, meg nagyon nagy megterhelésnek érzi a fürdést, ágyból való felkelést is. Mondtam neki, hogy megint menjen orvoshoz, de egyszerűen elutasítja, hogy szerinte nem segítene neki.