Mit tehetnék, hogy az anyósom kiszálljon az életünkből, és a férjem ne kérdőjelezzem meg folyamatosan?

A férjedet kérd meg, ne legyen szócsöve anyósnak, mert abból csak a vita van. Ha anyósnak gondja/kérdése van arról, mit miért teszel, hívjon fel, te pedig minden alkalommal mondd el neki, köszönöd, de felnőtt emberként el tudod dönteni, mit teszel.

Persze az lenne a legjobb, ha férjed leállítaná anyóst, de ennek nem látom esélyét.

Határokat kell állítani, hogy mi az amibe beleszólhat az anyós és mi az amibe nem. Egyértelművé kell tenni mind az anyós, mind a férjed számára, hogy ti már egy minden szempontból különálló család vagytok, ahol te és a férjed vagytok a döntéshozók. A férjed nyilván mindig a gyermeke marad, de mostmár elsősorban férj, apa és családfő, aki elboldogul egyedül is. Az anyósnak pedig semmi köze hozzá, hogy a gyerekek és te mivel töltitek a hétvégét. Ha ő az aki vendégeskedni akar, akkor neki illene meggyőződni arról, hogy alkalmas-e és hogy otthon lesztek.

Még nem vagytok olyan régóta házasok, hogy ne lehetne ezen változtatni. Ahogy mondod, a férjed is mindig belátja hogy igazad van. Ha ketten odálltok az anyós elé, kedvesen de határozottan, érvekkel és következetességgel, talán tudomásul veszi hogy mi a helyzet.

Te gonosz némber, elvetted a szegény ártatlan asszonynak az egy szem fiát... Majd kapsz a pofádra meglásd. :D

Nah az ilyeneket kéne beleszórni a Marianna-árokba. :D

Szerintem az a baja, hogy ki mersz mozdulni, gondolom ő is az a felfogású asszony, akik szerint egy nő csak maradjon a seggén, főleg gyerekkel és éljen remeteéletet.

Anyósom hasonló felfogású, mondjuk ő nem annyira rosszindulatú, csak borzalmasan maradi. Ő is furcsállja, hogy pl. barátnőkkel leugrunk egy-két napra kikapcsolódni akárhová. Bezzeg az élettársam 3-4 napos haveri nyaralásai rendben vannak szerinte.

Én az élettársam véletlenül (?) elejtett megjegyzéseiből ( "anya kérdezgette, hogy mit fogok enni, ha te elmész (????vége a világnak, éhen veszik a fia, de komolyan nem feltételezi a fiáról, hogy tud magának ételt csinálni?), anya kérdezte minek mész oda stb.) tudtam meg, hogy mi a véleménye arról, hogy én ki merek kapcsolódni és nem a konyha-porszívó-vasaló triumvirátus társaságában élvezem egyes szabadnapjaimat. Direkt szóba hoztam előtte, hogy én megyek barátnőzni, akkor csak ilyen félig fura hangvételű "hát akkor jó szórakozást aaa barátnőiddel" megjegyzést kaptam, de nem mert durvát mondani.

Én közöltem az élettársammal, ezzel az erővel az én anyám is tehetne velős megjegyzéseket.

Ebből megértette, azóta nem adja át az édesanyja aggodalmait.

Szerintem valami hasonló példával a férjed is felfogná véglegesen a dolgot.

Az a baj ezekkel a helyzetekkel, hogy az anyós viselkedésében semmi racionális nincs, tehát racionális érvekkel senki nem fogja tudni semmire sem ráébreszteni. Amikor a férjednek az anyósod olyanokat mond, hogy a gyerekek ne legyenek a napon pl, akkor azt nem azért teszi, mert a gyerekeket félti. Az anyósod szerint ezek a dolgok nem "nem jók", hanem ő maga boldogtalan, és jobban érzi magát attól, hogyha másnak is kicsit elromlik a kedve. Ennek nyilván oka van, ő maga esetleg bántalmazott, vagy ilyesmi, de persze ez már egy felnőtt ember esetében nem kifogás, csak magyarázat lehet.

Tehát semmire nem fogsz menni azzal sem, ha felhívod és azt mondod neki, hogy ne üzengessen. Akkor azt fogja mondani, hogy ő csak a fiával beszélgetett, már azt se szabad? Ha azt mondod neki, hogy ne akarjon beleszólni az életetekbe, akkor azt fogja mondani, hogy ő csak jót akart, már azt se szabad?

Szóval anyóssal nem tudsz mit kezdeni, hanem a férjeddel annál inkább kéne. Ha még mindig így be tudja az anyja hülyíteni, az nagyobb gond, mint hogy amúgy az anyja miket magyaráz. Inkább azzal foglalkozz, hogy ő ne kajálja be ezeket, meg ne közvetítsen hülyeségeket, meg ne adja elő az anyjának, hogy nem a te oldaladon áll, mert ezek szerint amikor az anyjával beszél, akkor visszamegy kisgyerekbe, aki mindent elhisz az anyukájának.