Mit csináljak? Az életem romokban, anyukámat lassan elvesztem az új barátja miatt.

Az utolsó gondolatodat töröld. Eszedbe se jusson.

Anyád túl lesz ezen az utótinédzser koron.

Kapuzárási pánik. Vissza fog térni hozzád.

Próbáld kicsit lazábban felfogni.

Menj apádhoz. Rá fog döbbenni, hogy mennyire

hiányzol neki.

Az éremnek két oldala van ám.

Megértem, hogy aggódsz, és hiányzik, teljesen jogosan félted a kapcsolatotokat. Az öngyilkosság felesleges, vannak nagyobb bajok is az ember életében amiért ezerszer megölhetnénk magunkat, mégsem tesszük!

Az, hogy anyukádnak barátja van, azt engedi feltételezni, hogy nem volt boldog a házassága. Megszülettetek, nektek áldozta a fél életét eddig, mindig ti voltatok neki a középpontban, és ezt ti megszoktátok. Most picit engedtessék meg neki is egy kis boldogság! Már nem vagytok picik, elég érett a gondolkodásod, ebből feltételezem, hogy már nem szorulsz állandó figyelemre.

Esetleg próbálj meg beszélni vele erről, hogy téged bánt ez az egész, hidd el nem fog megsértődni. Ne arra kérd, hogy foglalkozzon veletek, hanem arra, hogy egy picit ossza meg a figyelmét köztetek. Az embernek mindig szüksége van az anyjára, még 50 évesen is. Rendbe lehet ezt hozni, csak őszintének kell lenni vele. Drukkolok, hogy rendbe jöjjenek köztetek a dolgok! :)

Komolyan szétrobbanok, mert a gyakorikérdéseken az egy főre eső öngyilkosjelöltek száma két fő! Ne dobálózzatok már az öngyilkossággal! Az, hogy az anyád szerelmes, ami olyan, mint a kábítószer, és emiatt hanyagol, közel s távol nem ok az öngyilkosságra! Ha halálos beteg valaki, na az ok! Nem az anyukád az életed értelme!!!

Tinédzser vagy, keress magadnak barátokat. Más épp hogy leválik a szülőről ebben a korban. Kapcsolódj olyan emberekhez, akár nagyszülők, nagynéni, barátok, akikben megvan a fogadókészség. Nem sokszor kell eljutni addig a pontig, hogy költözöl, hanem egyszer kell ténylegesen megtenni. Már persze, ha ezt apukád is így gondolja. Tedd meg, és anyukádtól ne akarjál többet kapni, mint amennyit ő akar neked adni.

Én megertelek. Tudom, hogy most nehéz neked, mert hozzaszoktal ahhoz, hogy anyukád mindig veled volt a legtöbbet és úgymond te voltál neki az első az életében. Bizony aki ragaszkodóbb típus és megszokta ezt az eletstilust valahol ertheto, hogy így érez. Nem vagyunk egyformák és nem kell azonnal ítélkezni. El hiszem, hogy rossz így neked. Sajnos a szerelem megvakitja az embert. Megértem anyukád is, hogy szüksége van valakire, de ez nem ok arra, hogy elhanyagoljon titeket hiszen ti a gyerekei vagytok és egy anyának a saját vére kellene legyen a legfontosabb. Szerintem csak úgy változtathatsz ezen ha kiválasztod a megfelelő alkalmat és minden mást felreteve leultok és atbeszelitek őszintén az egészet. Mond el mi bánt és mond el mit szeretnél ha változna. Lehet, hogy gondolkodik és rejon, hogy hol hibázott. De fontos, hogy te is légy elnéző vele.

Ne gondolj mindig a legrosszabra. Nem éri meg ilyen aprosagok miatt ne gondolkodj az öngyilkosságon. Minden rendben lesz! Kitartás!:)

Anyukád úgy gondolja, hogy már felnőttél, és nem igényled annyira. Úgy gondolja, hogy most már neki is jár valami szórakozás.

Lehet, alig várja, hogy elköltözz és éld a saját életedet, és akkor ő végre "szabad" lesz. (sajnos, van ilyen, - vagy átmenetileg, vagy végleg - hogy az új faszi fontosabb, mint a saját gyerek)

Sajnos, sok szerelmes nő gondolkodik így, főleg a kapuzárósok.

Nem veszekedni kell, hanem komolyan beszélni vele. MOndtad neki, hogy rosszul gondolja, és szeretnéd időnként visszakapni, mert igényled? Mondtad neki, hogy megérted, hogy végre boldog, és jól érzi magát, de te többet szeretnél belőle. Mondtad, hogy ez neked rosszul esik, és félsz, hogy annyira el fogtok távolodni egymástól az évek múlásával, hogy azt már nehéz lesz visszacsinálni. És neked MOST van szükséged rá. Mindezt úgy kellene alakítani, hogy mindkettőtöknek jó legyen.

Aztán vagy ért belőle, vagy nem.