Hogyan kérhetem meg bármire anyukámat, ha mindig kiakad, bármit mondok neki?

Erre így nagyon nehéz válaszolni, hiszen sem az életkörülményeiteket nem ismerjük, sem anyukád, illetve a környezet szocializációját. Nem tudjuk, hogy mennyit dolgozik, milyen anyagi helyzetben vagytok, mennyire stresszes a környezet, te milyen módon viszonyulsz hozzá, ő pedig hozzád...

Erre a kérdésre nem lehet válaszolni, hiszen semmit sem tudunk rólatok, a szokásaitokról, az életetekről, az egymáshoz való viszonyotokról...

Továbbra sem egyszerű a helyzet. Írtál pár dolgot, de sajnos ezek még mindig nem azok, amely alapján bárki neked jó szívvel tanácsot adhatna.

Egy élethelyzetre keresel választ, amely olyant, mint egy kontextusából kiragadott mondat. Ha válaszol is rá valaki, az saját magából indul ki, hogy ebben a helyzetben mit csinálna. Viszont erre a kérdésedre sajnos tényleg nem lehet válaszolni, főleg nem egy ilyen nyilvános helyen. Ne is írj le ilyeneket, ne add ki magad. Mivel olyan dolgokat kérdezne előtte az ember, amire nem várhat választ, hiszen magánjellegű dolgok befolyásolhatják. A viszonyotok, édesanyád egyedül nevel-e, vagy valakivel, a helyzet amiben éltek, mi vezetett oda, hogy te takarítasz, megegyezés, vagy csak így alakult, édesanyád miért "akad" ki rád, másra is kiakad-e. Mióta kezdődött a "kiakadás", vagy mindig ilyen volt és sorolhatnám azokat a nagyon is intim és egyáltalán nem rám, vagy másra tartozó kérdéseket, amelyek mind befolyásolják azt a választ, amit vársz a kérdésedre.

Inkább elmondanám, hogy hogyan próbálj meg - tehát nem biztos, hogy működik - te saját magad választ találni.

Te ismered a viszonyaitokat, te tudod, hogy mi indukálja, mi váltja ki édesanyádból a "kiakadást". Amit azért szintén nehéz kezelni, mert kit is jelent a "kiakad", amire utalsz? Kiabál, dühöng, legyint, hárít, visszatámad, okokat keres... és sorolhatnám. Ezt csak te tudod.

Szóval te tudod, hogy mióta tart ez a dolog. Ha megvizsgálod, hogy mi változott, amikor ez elkezdődött, akkor az már egy jó támpont arra, hogy mi válthatta ki édesanyádból ezt a fajta viselkedést. Mi indukálhatta, mi erősíthette és mi vezetett ahhoz, hogy nyilvánosan kell tanácsot kérned egy ilyen kérdésben. Az is fontos - és szintén csak te tudhatod - hogy anyukád milyen mentális állapotban van. Értve ezalatt, hogy mennyire kiegyensúlyozott, mennyire érzi helyén magát, mennyire érzi stabilnak a jövőképet amelyet magának és adott esetben neked is képes felvázolni. Ha úgy érzed, hogy itt vannak, lehetnek gondjai, akkor talán érdemes erősíteni benne az érzést, hogy jó úton halad, mellette állsz, és ha meg is csúszik a lába te támasznak ott vagy.

Szóval erre a kérdésre sok választ kaphatsz, de az igazit csak saját magad lelheted meg, mégpedig úgy, hogy elemzed, átgondolod azokat a körülményeket, amelyek érik édesanyádat és ezek közül mi az, ami ahhoz vezethet, hogy ilyen módon viselkedik veled. Fontos kérdés, hogy a környezetéhez is így viszonyul-e, vagy csak hozzád, illetve, hogy másban is megnyilvánul az ilyesfajta magatartás, vagy csak ebben a konkrét esetben.

Mondom, sajnos annyira szerteágazó a dolog, hogy botorság lenne bármit is javasolni, sajnos ezt csak azt tudja megoldani, aki pontosan látja, mi áll a dolgok mögött.

Megint nézőpontbeli különbségek vannak: neked természetes, hogy leveszed a cipődet, neki meg ezer magyarázata van, hogy miért nem veszi le. Kinek legyen igaza?Ennyi erővel ő is mondhatná, hogy legyél már rugalmasabb, a lakás van értünk és nem fordítva.

Annak van igaza, aki a saját lakásában van, és aki szívességet tesz a másiknak, hogy ott lakhat. Ha meg gyerek vagy, akkor ne akard anyádat neveli!

Sehogy, egy felnőtt embert nem tudsz megváltoztatni, aki már 40-50 évet ilyen trehány módon élt le, ez nem mindig függ a foglalkozástól, stressztől - szerintem max nagyon szélsőséges esetben betegségtől. Ha valaki ilyen, akkor az szabadnapon, szabi alatt, vagy munka után, egészségben-betegségben is ilyen, függetlenül mindentől. Neki ez így jó, őt ez nem zavarja. Téged meg igen. Ettől szerintem nem leszel rendmániás, de komolyan ki járkál cipőben mondjuk padlószőnyegen? Ezt én sem fogom soha megérteni.

Takarítgass, aztán majd ha elköltöztél te más háztartást fogsz vezetni. Addig nem tudsz mit tenni, az ő otthona.

Én is ezzel nyugtatom magamat hasonló helyzetben. :D