Mit kezdjek apukámmal, ha nincsenek céljai?
30 L vagyok. A szüleim még kislány koromban elváltak. Apukám egyedül maradt, soha nem lett társa. Nagyon közel állunk egymáshoz, de sajnos egyre nehezebb.
A válás után nagyon elhanyagolta magát, csak a minimumra törekszik. A házat, amiben él, évek ta fel kellene újítani. Anyagilag bírnánk, de nem akarja meghozni a döntést. Így viszont nem tudok jobb, egészségesebb életet biztosítani neki.
Szeretném, ha jobban érezné magát, de éppen családot tervezünk, sokat dolgozom, sajnos nem mindig van türelmem meghallgatni őt. Egy picit úgy érzem, hogy neki is igyekeznie kellene, hogy felvegye velem a ritmust, persze tudom, hogy ez meg azért nehéz, mert nem látja a motivációt.
Így viszont nagyon sokat aggódom, tehetetlennek érzem magam, olyan, mintha cserben hagytam volna. Sokszor eszembe jut, hogy nagyon sokan rá sem néznek ilyen korukban az idős szüleikre. Egyrészt értem őket, másrészt pedig nem szeretnék közéjük tartozni, de nem nagyon tudom, hogy mi tehetnék.
Szerintetek mit kellene csinálnom?
Csak annak lehet segíteni, aki maga is partner. Nem fogod tudni megváltoztatni, ha ő nem változtat.
Ahol élek, évek óta leszavazzák a nyugdíjasok a panelfelújítási kezdeményezéseket, és nem tudunk elindulni, nem értik meg, hogy szükség lenne rá.
30L? Lány? Nem nő ? Érdekes....
Gondolom apad felnőtt, majd megoldja az életét úgy, ahogy aki jo
Hívd fel a figyelmét a szép dolgokra, célokra! Ha ez nem elég, küldd el terápiára! Többön ne törd magadat, mert a családodat kell építened!
Az apám a válás után lelakta a lakást. Eladták.A fele árat megkapta. Ő elköltözött az anyjától örököltbe. Azt is lelakta. Borzalmas volt.
Amint a szülők szerint nem az ő dolguk a felnőtt gyerekeik dolgait intézni, csak ugen módjával, és ez a társadalom szerint oké, úgy ez fordítva is igaz.
sok minden nem világos:apád van jó anyagi helyzetben vagy ti?előbbi esetben hagyd rá a dolgot.mivel foglalkozik,hogy telnek a mindennapjai?gondolom nem nyugdíjas még.mit értesz az alatt hogy vegye fel veled a ritmust?
"Mit kezdjek apukámmal"-azért nem egy háziállatról van szó,alapesetben sokkal jobban életrevaló mint az ő leszármazottja,márcsak az élettapasztalata okán is.
Próbálj belelátni az ő világába.
Nagyjából egykorúak vagyunk, az én szüleimnek is megvannak a dolgaik.
A két generáció között hatalmasat változott a világ. Ami neked alap hogy csere, az nekik még jó. Ne azt nézd, hogy neked mi tetszene, hanem legyen türelmed meghallgatni őt. Ne sajnáld, hanem értsd meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!