Hogyan bizonyítsam be a szüleimnek, hogy csak mert Budapesten fogok egyetemre járni a helyi egyetem helyett, még nem leszek nagyképű?

Ezt nem kell bizonyítani.

Az megvolt már neked, mikor beléd csapott, hogy a szüleid rohadtul nem példaképek? Hogy egyáltalán nem olyan emberek, akikre fel lehet nézni? Hogy ők is csak tehetetlen gyerekek öregebb kiadásban és tapasztalattal?

Na látod... itt az ideje függetlenedni. Szép álomkép a szüleinket idealizálni, de ők sem tökéletesek. Csak emberek.

Bizonyítanod tehát csak és kizárólag magadnak kell!!!

A szüleid és a többi ember pedig vagy elfogad téged, és szeret, úgy ahogyan vagy. Vagy pedig hőbörög, és megalázóan viselkedik veled, hogy nem úgy csinálod a dolgokat, ahogyan azt ők akarják.

Gondolom egyértelmű, hogy melyik embertípussal kell szimpatizálnod, és melyiket lejjebb építened :)

Persze a szüleid a szüleid maradnak, és neked sem kell rájuk másképp gondolnod, mint ahogyan most írtam. Ha azt szeretnéd, hogy jóban legyetek, akkor fogadd el őket így, hogy akár lenéznek egy-két dolgod miatt. Azért ennyi nézeteltérés miatt még nem hinném, hogy már nem lennél örökre a pici lányuk :)

Csak el kell kezdeni a különválást. Nekik és neked is hozzá kell szoknotok, hogy felnőttél, hogy már te irányítod az életedet! Tanácsot kérni jó dolog, lehet nem egyetérteni, és akkor meg lehe egyezni abban, hogy egyetértetek abban, hogy nem értetek egyet.

Tehát nem gondolnak nagyképűnek, hanem csak fáj nekik, hogy nem azt csinálod, amit ők csinálnának a te helyedben.

És az egyetlen amit tehetsz, hogy meggyászolhassanak téged, úgymond. képesek legyenek elengedni a gyermeküket, kiszállni a fészekből! Ezért tudsz tenni. Végeláthatatlan veszekedéseket pedig ignoráld, menj el akkor!