Hogyan fogadtassam el a családommal a döntésemet?

Valahogy mindig mindenki jobban tudta, hogy nekem mi a jó és mit kellene csinálnom (ez még nem is feltétlenül a családomra vonatkozik, hanem úgy kb. tényleg az egész környezetemre), így mondhatni kimaradtam a saját életemre vonatkozó döntésekből. Valóban mindig bizonytalanabb voltam, nem voltak konkrét sziklaszilárd terveim minden eshetőségre, nem is volt elég önbizalmam és emiatt sokan úgy gondolták, hogy akkor nekem szükségem van az irányításra, noszogatásra stb. Ezt sokáig én is hagytam, mert akkor ez biztosabbnak tűnt és még nem is volt szó olyan nagyon komoly vagy fontos dolgokról. Viszont most már zavar és tulajdonképpen most érett be ennek a gyümölcse. Nem azt mondom, hogy kifejezetten rosszul csapódott le, mert alapvetően nem vagyok rossz helyen, nem történtek velem rossz dolgok vagy ilyesmi. Viszont bennem van az az érzés, hogy "Most akkor ez tényleg én vagyok? Én tényleg ezt akartam? Tényleg ez a nekem való?". Konkrétan fogalmam sincsen, hogy mit akarok kezdeni az életemmel és mondhatni nem is ismerem magamat. Fogalmam sincs, hogy ki vagyok, mi vagyok, milyen vagyok, mit kellene csinálnom, mivel érdemes foglalkoznom stb., stb., ami egyre jobban zavar és úgy érzem, hogy kb. megfulladok attól, hogy mások elvárásainak próbálok megfelelni.

Már nem egyszer és nem kétszer merült fel bennem, hogy én innen elmennék egy kis időre (kb. 1 év), konkrétan külföldre. Ki akarok szakadni ebből a közegből, egy teljesen más környezetre vágyom, egy idegen helyre, új emberekre, újfajta tapasztalatokra, mert úgy érzem, hogy ez segítene nekem sok mindenben. Lennének erre lehet lehetőségek, pénzem is lenne rá, tehát így semmi akadálya nincsen. Addig az egyetemet szüneteltetném, amit később tudnék folytatni vagy akár választanék valami mást. Viszont a családom ezt nem fogadja el, konkrétan semennyire és hiába múltam már el 18 (21 vagyok amúgy), attól még nem akarok haragban lenni senkivel sem, mert nekem ez még mindig fontos.