Elegem van a mintagyerek szerepéből, hogy fogadtassam el a családommal a valódi énem?

Fontos,h ne akarj (mindenben) megfelelni. Nyilván egy pontig a szüleidnek azért kell,de más dolgokban fontos-önálló véleményed legyen-különben lábtörlőnek fognak használni felnőttként,és megfelelési kényszered lesz. Apranként áll ki magadért' de tiszteletlen ne legyél!

Én kb. 14 éves koromig csináltam ezt,kitűnő tanuló,ilyen-olyan versenyek,mindig csak a tanulás,semmi közösségi élet,sem barátok.Aztán szerintem ez felgyülemlett bennem,kidurrant a lufi,elszöktem discoba,elkezdtem hazudozni,cigizni,iszogatni,onnantól anyám nem igazán tudott mit mondani erre,át kellett hogy vészelje ezt,és azt is hogy ha elmentem otthonról pl. 3 hónapra,1évre,úgy szereztem a pénzt ahogy nem kellett volna,és hasonlók.Visszanézve 20 év távlatából nem volt rossz amit anyám csinált,mert szabályok kellenek,de ez túl sok volt.Nagy valószínűséggel ez miatt mentem bele egész életemben tiltott dolgokba,lázadtam mindig minden ellen,és kb. most a 40-hez közelítve kezdek lenyugodni,szóval elég sokáig tartott.Nagyon egyszerű,mondj nemet néha.Nem csinálod,és kész.Ha balhé van,ne foglalkozz vele.Normális keretek között segíts nekik persze,de legyél most már határozottabb,mert az életben is el fogsz veszni ha mások dirigálnak neked.

No de milyen is a te valodi éned? Lehet, hogy elfogadhatatlan?