Anyammal hogyan beszeljek meg valamit ha mindent magara terel?

Ohó, a klasszikus mártír-anyuci. Bűntudatkeltés nincs esetleg, úgy mint “miattad ezt meg ezt feláldoztam, ha te nem lennél akkor ezért és azért lenne nekem jobb” és hasonlók? Bárhogy is, nem lehet az ilyennel szót érteni, valószínűleg eleve úgy tervezte, hogy majd rajtad veri le az élete minden keservét, komplexusát. De gondolom kifelé dicsekszik veled, az eredményeiddel, ugye?

Még vicc is van az ilyen típusú anyukákról: -A te korodban én már kétszer ennyi idős voltam! Ennyit lehet velük tenni... kiröhögni magadban, nem hagyni hogy gátlásokat okozzon neked, és lelépni tőle amint tudsz, nehogy megnyomorítson és olyan beteg emberré tegyen, amilyen ő maga.

Nem rossz, hogy nem az ő életét éled, hanem a sajátodat, és arról szeretnél beszélni, és mivel ő a szülőd, máshoz nem fordulhatsz.... - ezt elmondani...

sajnos, ha ezt nem a megfelelő időben és főleg nem megfelelő módon mondod el, akkor tiszteletlenségnek fogja venni, és megint nem juttok előbbre.

Én ilyenkor írni szoktam. De az a helyzet, hogy az sem mindig ér célba. Csak azért jó, mert te is át tudod gondolni, amit érzel és el akarsz mondani, és nem is szakítanak félbe, tehát el is tudod mondani. Neked is jó, mert megfogalmazod, ami benned van, és ezzel ki is írod magadból. Szóval az írás mindenképp gyógyító hatású.

Nem tudom, hogy hány éves vagy, de valószsínűleg édesanyádat csak a kötelességére tanították, nem tanították meg sem lazítani sem pihenni, sem arra, hogy ő egy értékes ember, akire szükség van, nem csak a munkájára.

Hát te ne ezt tanuld meg, hanem azt, hogy igenis fontos vagy, és értékes, és ha kell, ezt mondd el magadnak minden nap, nehogy ugyanezt az életvitelt és életérzést vidd tovább magaddal az éleben. Sajnos bármennyire nem szeretnénk, sokszor pont ugyanazt az életet éljük, mint a szüleink, pusztán azért, mert ezt látltuk, ez vált a vérünkké... És minél inkább nem akarjuk, annál inkbáb, mert amire koncentrálsz, az lesz erősebb, nagyon hatással rád. Szóval hajrá!

remélem, sikerül megbeszélned vele, és lesz kapcsolatotok egymással.

addig is ajánlok egy jó kis önismereti könyvet, mert az sokat segít az ilyen helyzetekben, a fejlődésben, a kilábalásban.

13 éves korodtól már simán elolvashatod.

[link]