Mikortól kell "aggódni" a szülönek a gyermeke nemi hovatartozása / identitása miatt?

én aggódnék, de inkább a gyermekem lelki állapota miatt, hogy egy őrjöngő balf sz mellett kell felnőnie, aki azt se bírja elviselni, hogy a gyereke szerepjátékot játszik (a személyiségfejlődés fontos állomása amúgy).

az, hogy babázik, max. azt jelenti, hogy talán van valamennyi esélye és fogékonysága jó apaként viselkedni majd egyszer, főleg ha ezt az inkompetens barmot nem kényszeríted rá a gyerekre mint "férfi minta"

Most nem azért, de olyan ember ne vállaljon gyereket, aki nem tudná elfogadni, hogy esetleg homoszexuális lesz. Ez benne van a pakliban, de akkor is szeretned kell, a te gyereked.

Amúgy ilyenkor még felesleges aggódni. Én elég fiús kislány voltam, imádtam motorozni, gokartozni, playstationnel is játszottam, pedig lányok ritkán szoktak, nem érdekeltek a nagyon lányos dolgok, minthogy divat, meg fonjuk be egymás haját, fessük ki a körmünket(bár babázni szerettem és főleg lányokkal barátkoztam), inkább a tudományok érdekeltek. Ehhez képest felnőtt koromra nagyon nőies nő lettem, imádok öltözködni, csinos lenni, járok körmöshöz, ápolt a hajam, és teljesen heteroszexuális vagyok, sőt túlzottan is falom a pasikat..:D Úgyhogy aggodalomra semmi ok.

Bármi is lesz, én első sorban aput kezeltetném, mert ott nagyobb gondok lesznek a leírtak alapján.

Gondolom ha apu azon akadna ki, hogy vörös a gyerek haja és úgy balhézna, már nem a gyerekről írnál ki kérdést.

Bármi is lesz a gyerek irányultsága, nincs min aggódni, mivel ez nem egy befolyásolható dolog, így kár a feszkó.

Egyébként pedig nem feltétlen a melegek lányosak gyerekként, ez ócska közhely, közelebb lehet a transzneműséghez a dolog.

Nem élnem túl, ha a gyerekem babázna. Legjobb barátom is babázott 10 éves koráig és egy értelmes vezető mérnök lett belőle, már 4 gyerekes apuka. Undorító, hogy lehet valakinek ilyen a nemi hovatartozása!? Meg a szülői példákat is követte gyerekként. Tiszta természetes ember. Nem is értem, miként lehet ilyen!?

(szarkazmus vége)

Én az apját kiraknàm a fenébe. Mi az, hogy tombol? Azért mert babàkkal játszik és szereti a világos színeket? Úristen. Hát ilyen szexista, idegbeteg apa szerintem károsabb, mint hogy kihez vonzódik.

Egyébként ennyi idősen nincs értelme még ilyeneken agyalni. Nekem pl lànyként babàk helyett a tàvirànyìtòs autòk voltak a kedvenceim. A kezdetleges számítógépes játékok közül is az autósokat szerettem.

Mégis hetero vagyok, sosem vonzódtam a saját nememhez.

Ilyen aprosagokon felesleges ràgòdni.

Szerintem kamaszkorban derül ki biztosan, hogy melyik kapura fog játszani. De ha apuka folytatja továbbra is a primitív viselkedését, akkor rohadtul nem fogja az orrotokra kötni.

Olyan viszonyt kell kialakìtani vele, hogy őszinte tudjon lenni veletek bármilyen témában.

Te hiába vagy normális, ha apuka minden szarért tombol, akkor veled se lesz őszinte szerintem.

Egyébként a kutatások és személyes tapasztalatok alapján elvileg már óvodás korban is tudja a gyerek, hogy melyik nemhez vonzódik. Mindenkinek van már oviban szerelme. De én sok következtetést még nem vonnék le, majd ha beindul a nemi érés és tombolnak a hormonjai, akkor derül ki biztosan.

De a meleg barátaim állítják, hogy nekik már oviban és általános suliban is az ellenkező nem tetszett (de persze próbálták titokban tartani akkor)

"Már felnőtt férfiaknak is vannak piros és rózsaszín holmik a márkaboltokban. ... Akkor aki ezeket felveszi, az b*zi?"

Tehát olyanoknak, akiknek már kialakult a nemi identitásuk - többek között pont annak kapcsán, hogy kisfiú korukban jellemzően inkább kéket adtak rájuk, nem pirosat meg rózsaszínt. Nem ugyanaz.

"Kisfiúk is babázhatnak és kislányok is kocsikázhatnak."

Miért pont a babázást meg a kocsikázást szokás ilyenkor elővenni példaként? Csak nem azért, mert már pici korunktól arra vagyunk szocializálva, hogy a babázás lányos, a kocsikázás meg fiús dolog? De igen. Ha ezen már túl vagyunk, akkor felnőttként persze, hogy választhatunk bármit. De előbb essen át a gyerek azon, hogy megtanulja, mi az, hogy fiú, meg mi az, hogy lány, hogy mik a különbségek, a szokások, stb.

"Most tanár vagyok, és az egyik osztály, ahol tanítok, egy koedukált osztály: fele fiú, fele lány. Az összes lánynak hosszú haja van, húzgálják is a fiúk szegényeknek. Erre azt kell mondjam, a szülői hülyeség határtalan! Annyi sok szép rövid női frizura van. Nem feltétlenül kell egy kislánynak hosszú hajának lenni."

Tanár létedre tudhatnád, hogy ez egy teljesen természetes fázis a gyerekek életében, és teljesen független a piszkálódás attól, hogy kinek milyen a frizurája. Ha nem a hajukat huzigálnák, akkor a szoknyájukat, ha nadrágban járna az összes, akkor nem huzigálnának semmit, hanem kitalálnának mást, pl. elvennék tőlük a játékukat, bökdösnék a hátukat, vagy bármi, sokkal kreatívabbak a fiúk ebben a korban annál, mintsem hogy a rövidre vágott haj leállítaná az éredklődésüket a másik nem iránt. :) Márpedig ha érdekli őket, akkor a saját kis módszereikkel (hajhúzgálást, stb.) próbálják felvenni velük a kapcsolatot. Ezer éve így működik.

"Nem beszélve arról, hogy sok óvodában és iskolában van napos rendszer, és belekerülhet az ételbe."

Ó, borzalom! Azok után, hogy egy éves korukig egy-egy kiló szememtet megettek, túl se élnék. :))

"Ha hosszú haja van valakinek, legalább kösse össze, mert úgy kelti jól ápolt ember benyomását valaki."

Jó, hogy mindjárt ne tegye kontyba, vagy fityula alá. :DDD Hogy jöhetsz ilyen régimódi szöveggel azok után, amiket leírtál?