Ti mit gondoltok, el kell (ene) mondani, ha már meg volt a első alkalom?

Ha nem akarod , akkor nem kell elmondani.

Van arra is esély, hogy hisztizne, vagy kioktatna, vagy kérdezősködne, mindenféle részletekről faggatózgatna és tehát akaratán kívül is lehetne idegesítő.

Szóval ha nem olyan jó a kapcsolatotok, fölösleges, hogy tudjon róla. Kivéve, ha az orra alá akarod dörgölni, hogy nem vagy egy "értékelhetetlen x@r", aminek esetleg hisz, mert valaki látott benned annyit, hogy összejöjjön veled, meg satöbbi, tehát, hogy valakinek fontos vagy. És akkor ha pl őneki nem vagy fontos, és utál, akkor poénból, csipkelődésből az orra alá lehet dörgölni:) De egyébként szükségtelen, azér merthogy most kioktasson.

De ha mondjuk jóarc anyád van, csak nem szoktatok egymással beszélgetni, és mindössze ennyiről van szó, de amúgy jófej anyád van, és bírjátok, szeretitek egymást, akkor egész nyugodtan elmondhatod neki. Ha úgy tűnik, hogy olyan típus , aki nem fogja érte letépni a fejedet se, meg nem áll neki kioktatni, hanem tényleg szeret, és valóban törődik veled. Csak mondjuk tehát keveset beszéltek.

*De egyébként én pl úgy vagyok vele, hogy az én dolgaim azokra tartoznak, akiket szeretek, és kölcsönösen ők is szeretnek, meg tehát én akivel szívesen megosztom. És ennyi. Ha ebbe a körbe pl nem tartozik bele az anyám, mert pl bunkó tegyük fel , akkor ő nem tartozik bele; és kész, és pont.

De ha neked jóarc az anyukád egyébként , akkor mondd el neki nyugodtan.

Ebben az egyébként kényes témában minden a résztvevő személyeken múlik. Van olyan barátnőm, akinek az édesanyja szándékosan akkor vállal 48 órás ügyeletet, amikor a lánya fel tervez egy fiút hívni magához, sőt, még gumit is meg sört is vesz a fiúnak - hozzá kell tenni, ismeretlenül. Míg a másik véglet egy másik barátnőm erősen vallásos szülei, akik nem is gondolnák, hogy a lányuk már él szexuális életet a barátjával, mert ők magukból kiindulva azt hiszik, hogy csak tanulnak meg beszélgetnek fent a csukott ajtó mögött. Én azt sem tartom egészségesnek, mert barátnőmmel sosem beszélgettek el erről a témáról, és ha ő maga nem járt volna utána meg nem lenne esze, már meg is történhetett volna a baj.

Ez a téma nemcsak a gyereknek, hanem a szülőnek is kellemetlen (elfogadni, hogy a kislánya, aki "pár" éve még ő benne látta a legfőbb oltalmazót, mostmát felnőtt nő), így például az én anyukám is egyetlen egyszer, akkor is rém kínosan beszélt velem erről, és azóta kerüljük mi is a témát.

Szerintem ha nagyon rosszul éreznéd magadat, hogy tud róla, akkor nem mondd el neki, egyébként meg arra készülj fel lelkiekben, hogy előtte nem titkolhatod el, ha nem is beszélsz róla, előbb-utóbb úgyis megsejti/megtudja, maximum nem fogja felhozni a dolgot.

Hasonló helyzetben vagyok, mint te.

Hiába tudom, hogy édesanyámnak ez nem kínos, sőt, örül az őszinteségnek, én valahogy mindig annak éreztem. Mikor először megjött, azt is titkoltam előle, és próbáltam egyedül megoldani, nem nagyon akartam beszélgetni róla vele, mert szégyelltem, pedig ő igyekezett. Így nem is nagyon próbált "felvilágosítani", mikor az első barátom lett, annyit mondott, hogy azért ne essek még teherbe. Gondolom, leesett neki, mi van, hiszen együtt vásároltunk fehérneműt, meg ott is aludtam a barátomnál.