Szerintetek mi a teendő ilyen helyzetben?

Kérdező, van úgy, hogy az embernek választania, döntenie kell...

"Az lett mindennek a vége, hogy anyám kidobta otthonról a páromat, de úgy hogy nem is jöhet vissza, csak a cuccaiért. " - én mondjuk ebben a pillanatban léptem volna a párommal együtt.

Én azt mondom, hogy az ember lehetőleg ne fordítson hátat a családjának... de

azt te tudod, hogy mennyire igaz, amit a párodról mondanak, és legyél őszinte magadhoz. Ha tényleg erős a kötelék a pároddal, és kitartasz mellette, akkor tudod, kit válassz, és álljatok a saját lábatokra, költözzetek el messzire.

Az is egy lehetőség, hogy kiállsz a párod mellett a családdal szemben, és vállalod a villámhárító szerepet. Párodat nem viszed haza hozzátok, de közlöd a családdal, hogy együtt vagytok. Ezt megint csak te tudod, hogy mennyire erős a kötelék. Nem könnyű ez az élet sem, mert felőröl az állandó két tűz közötti állapot, gondold át, megéri-e.

És van a 3-ik lehetőség, mégpedig hogy a családot választod, (mert úgy érzed igazuk van) és szakítasz a pároddal.

Ezt csak te tudod eldönteni. Egyik sem könnyű.

"Amikor ketten éltünk kint, mindig megkérdezte ha kellett segítség, ha szóltam, jött segíteni, anyagilag is támogat, mindig meghallgat, szeret és én is mindenben támogatom. Most három hónapig otthon volt, de keresett munkát, csak az első helyre nem tudott bejárni a rossz közlekedés miatt, "

Elmondom milyen a normális társ $mármint a férjem): nem kell neki szólni, látja a munkát és ő is csináltja azonnal. Nincs olyan, hogy anyagilag támogat, mert ketten egy pár vagyunk és minden közös. Nem utcalány vagy kitartott vagyok, hogy támogatni kelljen, hanem a felesége, akivel együtt él. Neki nem volt olyan, hogy rossz közlekedés, ha kellett, akkor bárhol tudott dolgozni, pedig megesett, hogy napi négy órát utazott a munkahelyére évekig oda vissza.

Valószínűleg anyádnak igaza van, de majd rájössz. Amit itt előadtál, az max arra jó, hogy ne haljon éhen, de egy ilyen manusra nem lehet építeni. Gondolom tényleg alig adtatok be a családi kasszába és tényleg sokat zabáltatok. Ha ti tényleg ennyire kis dolgos, szorgalmas emberkék lennétek, akkor nem lógtatok volna anyád nyakán egy évig. Ja te még mindig ott élősködsz. Csak a másik herét vágták ki.

Tudod, általában az anyukák nem akarnak rosszata gyereküknek, és az is lehet, hogy egy kívülálló jobban látja a helyzetet, mint aki benne van.

Az "élménybeszámoló" amit az egyik válaszoló írt, pedig azért hasznos, mert össze tudod hasonlítani a saját helyzeteddel, és talán le tudod vonni a megfelelő következtetést. Nem kell leszólni, segítő szándékkal írt ő is.

De te csak a kifogásokat keresed.

Olyan nincs, hogy rossz közlekedés, ha menni akarok dolgozni, akkor megoldom. Szerzek egy biciklit, vagy egy autós munkatárssal egyeztetetek, beszállok a benzinbe, vagy egyszerűen korán kelek, és bemegyek gyalog. Ha akarok, természetesen.

Anyukád oldaláról nézve, nem csodálkozom, hogy nem akart egy ingyenélőt a lakásába. Az, hogy a te párod, az nem jelenti azt, hogy automatikusan köteles elviselni.

Mégis, milyen megoldást, javaslatot vársz itt?

Vagy elköltözöl, vagy elviseled, ami otthon van. Nincs több lehetőség.