Túl spórolós, vagy reális hozzáállás ez a szülőktől?
Egész gyerekkoromban azt hittem, hogy mi nagyon szegények vagyunk. Folyton ment a vita a pénzen, pedig saját házunk volt, illetve semmilyen hitelt vagy tartozást nem fizettünk soha.
Mégis a rokonok megunt, gyakran 10 éve a divatból is kiment ruháit hordtuk, sose voltunk étteremben sem nyaralni, cipőt azon a pénzen kaptunk, amit a nagyszülők ünnepre adtak.
Sokszor üres kiflit kaptam tízóraira, mellé maximum egy háromszögsajt meg csapvíz. Sokszor 3 napig ettük ugyanazt.
Szinte soha nem kaptunk meg semmit. Se kinézett ruhát, se zsebpénzt, se semmit. Emlékszem, mennyit nyúztam anyut olyan apróságokért, mint egy reklámban látott drágább sampon, vagy egy tábla Milka csoki.
Évekig azt hittem, hogy a szüleimnek tényleg konkrétan a semmit kellett beosztani.
Aztán már felnőttként tudtam meg, hogy szándékosan tartották a színvonalunkat (és a sajátjukat is, bár maguknak azért jobban megengedték - mondjuk igazuk van), igazából volt félretéve néhány milliójuk, meg van is.
Én már nem élek otthon, most kicsit többet megengednek maguknak, mint anno, de nem sokkal.
Egy ismerösöm örökölt így szép summát! Annyit mondott rá,jobban örült volna ha éltében adja,osztogatja,mert jobban szerették volna,szeretettel vették volna körül és lett volna kinek megköszönni! Egy szelet csokoládét nem kaptak soha!
Lám-lám és batyus halott sem lett!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!