Van itt olyan, akinek az anyja skizofréniás, hogy éltétek meg?

Az enyém is sajnos az..1-2 éve derült ki, nincs betegségtudata, így nem szedi a gyógyszereit, háromszor kellett már bevitetni a pszichiátriára, annyira előjöttek a hallucinációk. Legutolsó alkalommal éppen otthon voltam, nekem kellett kihívnom rá a mentőket, teljesen önkívületi állapotban volt,még meg is ütött.

Én valójában még nem teljesen fogtam fel, de tudom,hogy sajnos már sosem lesz olyan, mint volt. :(

Átérzem az előttem lévők szavait, különösen a másodikét, pontosan ugyanezt érzem anyukámmal kapcsolatban.

Bizony nagyon nehéz vele az élet, van hogy hosszabb ideig viszonylag jól van, lehet vele beszélgetni és jókedvű, de főleg mostanában mintha elvesztettem volna őt, depresszióba esett újra és elkezdett hallucinálni és megint ijesztő volt, abnormális dolgokat csinált és mondott, nagyon megviselt, sajnos féltem a saját anyámtól, de közben meg féltettem is őt. Sajnáltam hogy ez történik vele, durva mikor ezeket éli meg, mikor teljesen kifordul a valóságból. Tudom hogy nem tehet a betegségéről, de hatalmas teher ez nekünk is, sajnos nehéz ezt kezelni és ezzel együtt élni.

Az utóbbi 2 hónapban kétszer is volt pszichiátrián, sajnos egyre sűrűbben ütköznek ki nála a tünetek a gyógyszerek ellenére is, igyekszünk figyelni rá, de szörnyű hogy nem segíthetek neki, és látni ahogy elmegy az esze a saját anyámnak és neked kell a gondját viselni az nem kis feladat, főleg hogy még te magad sem tudod hogyan segíthetnél neki.

Sok szörnyű élményem van emiatt és örökre bennem marad, de mindezek ellenére tudom hogy anya milyen jó ember és akármennyire is nézi mindenki őt őrültnek, és akármennyire is nem élünk olyan éltet mint minden más boldog család, én szeretem őt.