Mi van a szüleimmel?

Nem tudom pontosan megmondani miért lehet ez. Nem vagyok szülő. De szerintem csak kicsit önállóbbá szeretnének nevelni, rosszul.

Fogalmam sincs hogy beszéltél már e erről velük. De ha nem akkor mindenképpen tedd meg. Mondd el,hogy neked ez így nagyon nehéz. És nem azt kéred hogy mindent szinte oldjanak meg helyetted. De ha kikéred valamiben a segítségüket, akkor segítsenek. Elvégre te is így érzed könnyebbnek, nem úgy ahogy Ők gondolják. Beszélj az érzéseidről és a gondolataidról.

Szerintem akkor észbe fognak kapni.:)

Választási lehetőségeket és következményeket mutatnak, hogy dönthess. Nem tudhatják, neked mi a jó, ezért nem akarnak befolyásolni. Fokozatosan álltak le az irányításoddal. Jelenleg is készek a vészfékezésre, ha kell. Abszolút jó módon, fokozatosan készítenek fel a felnőtt létre.

Te bizonytalan vagy magadban és még félsz a felelősségvállalástól. Ezért kell neked a "kellene".

Furcsa még számodra, de ez így helyes ahogy van. Örülnél annak ha irányítanának, beleszólnának mindenbe? Úgy ahogy nálunk megy 26 évesen?

Mai napig hallgatom hogy ne hajts gyorsan, utcán szétnézni ha mész át, ráadásul fiatal férfiként...leírni is ciki.

Ez nyilván annak is köszönhető hogy még itthon lakom, hisz nincsen egyik napról a másikra 6-7 millió ft pluszban a meglévő megtakarítást kipótolni egy saját ingatlanra.

Hát, én 21 vagyok és az utóbbi pár évben kellett sajnos rádöbbennem, hogy a szüleim közel sem a "zatyaúristenek". 13-14 éves koromig pontosan megmondták, hogy mit, hogy kell csinálnom, ha hibáztam egy olyan váratlan szituba, ahol épp nem voltak ott iszonyú lecseszést kaptam. Majd 17 éves koromig ezt szépen lecsökkentették a 0-ra, de valamiért mindig úgy éreztem, hogy ha kikérem a véleményüket és aszerint cselekszem, akkor nem lehet problémám és ha baj is történik, abban én nem leszek hibás.

Aztán az élet nagyobb horderejű dolgokat sodort elém, amivel ők még sose találkoztak és mikor az unszolásomra végre kaptam tőlük tanácsot, majd borzalmasan sült el a szitu vagy nem lett meg a várt pozitív hatás, elkezdtem elgondolkodni a dolgokon.

Rájöttem, hogy gyerekként a kényszerítésük miatt iszonyú sok dologból kimaradtam, teljesen felesleges köröket rótam és ők sem kezelik a legszuperebbül az életüket.

Szerintem próbáld meg elfogadni, hogy azért nem tudják megmondani, hogy mit kéne tenned, mert ez már túlmutat a képességeiken és max csak egy 50-50%-os tanácsot tudnának neked adni.