Csak én tehetek az egészrōl?!
Ha elolvasod igazán köszönöm. igazából csak szeretném kiírni magból ezt a dolgot és elnézést ha nem irok valahol ékezettel.
szoval 16 eves vagyok, a szuleim elvaltak,mar egy ideje folyamatosan szomorunak, elettelennek.erzem magam plusz egy éve küszködök étkezési zavarral. Az étkezési zavar miatt lefofytam 51-52 kgra DE MOST NEM EZEN VAN A HANGSULY.
a szuleimnek nem beszeltem errol . utaljak egymast stb. apa, a baratnoje es a hugom mar egy ideje piszkalnak a.sulyom.miatt,geb enek hivnak stb . ja kolis vagyok szoval csak hetvegen vagyok otthon egy ugy hogy egyik hetvegen anyamnal egyszer meg apamnal. anyam az nem piszkal ilyenekkel.ezeket elmondtam anyanak hogy mit csinalnak.es mint.kiderult.anyam.ezt visszamondta apanak aki ma leszidott, elmondta hogy tudja hogy biztos nem eszek annyit mint mondom es hogy anyam azzal jivja fol hogy depresszios vagyok stb. meg ha valamin osszekapunk mindig ezzel jon hogy depresszios vagyok, stb.
A kerdes az lenne , hogy tényleg csak az én hibám ez hogy szomorúnak.érzem magam? tudom hogy mindemt meg akarnakadni, de kozben ugy erzem hogy mindig csak piszkalnak foleg apaek. plusz csak.en gondolom rosszul hogy ha a gyerekedrol.sejted hogy etkezesi/testkep zavaros akkor.valamit tenni kene ellene? en tenyleg probalom lekuzdeni, mar 3 honapja szenvedek azzal hogy normalisan egyek ami.egyszer osszejon egyszer nem, de nem erzem azt hogy megerdemelnem a segitseget stb . de most tenyleg nem ez a lenyeg. Ha elolvastad koszonom.es nocsánat a helyesirasi hibakert.
#1: +1.
Az apukádtól, a barátnőjétől jövő cseszegetés bunkóság. Az hogy édesapád visszamondja, amit te édesanyádnak mondtál, még nagyobb. Aláássa a bizalmadat.
A barátnő ne pofázzon, hanem süsse-főzze a kedvencedet!
És tényleg érdemes barátnővel, baráttal kimozdulni.
16 éves vagyok és 40 (nem 52) 40-38 kg vagyok. (Valóban lehet alacsonyabb nálad, 158 cm vagyok de akkor is súly alatt) és hát engem is sokat csesztettek,apámék is,nagyanyám is,hogy olyan vagyok mint egy giliszta. De tudod,nem én tehetek róla. Genetika.
Annyit eszek, hogy csak, nem tudom hova fér annyi,DE nem hízok. Ez van. Nem tudom,hogy néha miért nem fáj a könyökük a súlyom miatt. Sőt,egyesek adnának nekem 46 kg-t ,azaz nem látszik annyira rajtam, anorexia kategóriába se sorolnak,makk egészséges vagyok,tehát engem ne piszkáljon senki. Szerintem te mond meg nekik legközelebb hogy törődjenek a maguk bajával ha nem tudnak rendesen segíteni, mert ha stresszelnek csak ront a helyzeten. Ennyi
Koliba van pszichologus? Siman elmehetnel vagy sulis p-hoz ha van..
Amugy nyilvan nincs veled nagy gond, tini vagy es depressziós a válás miatt.
Apuddal ulj le beszélgetni de nyugodt hangnemben. Mondd meg, h probalsz enni rendesen de néha nem megy. Segítsenek inkabb. Na nem villával a szádba rakni, mert ugyis kb ez lesz a reakcio a részükről(tipikusan nincs depis betegseg... Bla bla, csak hiszti) szoval h segitsenek, ami abbol all h nem piszkalnak. Tudod h sovany vagy, attol h mondják nem leszel normal alkat. Hugod meg kicsi (eretlen), vagy vágj vissza h kis butusy vagy hagyd szo nelkul vagy ulj le vele elmagyarazni a dolgokat. Apad baratnojenek is mondd meg, h nem szegyelli magat h csufolodik? Mert elegge gyerekes. Szüleid válása is hatassal van rad, mert szereted mind2őt... Szoval az ő keze is benne van h így nezel ki, szóval csitt es inkabb segitsen.
Csak megerősíteni tudom az előttem szólókat. Ez bizony depresszió, és önértékelési zavar. Nem csak testkép, hanem lélekkép zavar is, hiszen alaptalanul vagy önbizalom-hiányos. Stresszel, hibáztatással csak súlyosbítják a helyzetet. Ha valóban segíteni akarnak, akkor teremtsenek nyugodt légkört, ha vitáik van egymással, akkor azt egymással rendezzék le és ne terheljék rátok, mert jelen esetben az ő hülyeségük miatt ti szívtok.
Amire nekik szükségük lehet, az egy mediátor, az talán segít abban, hogy a konfliktusaikat kezeljék. Szeretni ettől nem fogják egymást, nem is az a cél, hogy összejöjjenek, hanem az, hogy a szükséges mértékben kibéküljenek, és civilizált ember módjára tudják a közös ügyeket (pl. gyereknevelés) végezni.
Ami téged illet, Első körben menj el a körzeti orvoshoz, hogy küldjön pszichológushoz, és endokrinológushoz.
Egy jó endokrinológus ad majd étkezési tanácsadást, hogy miket és mennyit egyél, és kivizsgáltat, hogy nincs-e más probléma.
Plusz egy ötlet: Próbáld ki magad a konyhában! Nézz ki valami kajareceptet, és ügyeskedj! Hátha épp a főzés lesz a hobbid, és az sikerélményt is jelent. Akkor az önbecsülésed is jobb lesz, a hangulatod is, és garantáltan szívesen eszed. Először kezd egyszerűbb kajákkal, de aztán szépen fokozatosan nagyobb fába is vágatod a fejszét.
Depressziós lehetsz még pajzsmirigy rendellenességtől is. de természetesen lehet az is, hogy két vagy több oka is van a depressziódnak, és mindet kezelni kell.
Szóval a körzetidet kérd meg, hogy utaljon be teljes laborvizsgálatra a depressziód és a súlyproblémád miatt indokolt a TSH vizsgálat is (ezt alapból nem szokták felírni, mert elég drága, viszont így indokolt.
A sport valóban fontos, de arra figyelj oda, hogy akkor még több a kajaigényed. Az étkezési szokásokat pedig fokozatosan változtasd, se a drasztikus hirtelen fogyó, se a drasztikus hirtelen hízókúra nem jó, mert megterheli a szervezetet. Ha feszült a légkör otthon, akkor mozdulj ki, de arra figyelj oda, hogy jó társaságod legyen, ne kallódj el. keress kirándulócsoportokat, vagy valami hobbit...
Ha még csak három hónapja tart az evészavar, akkor szerinem az nem olyan vészes, ne várd meg, hogy ez tovább fokozódjon. Egyedül ebből nagyon nehéz kilábalni, tippek vannak, pl. a konyhai ügyeskedés, de azért menj el. Hátha van valami más bajod is, vashiány, vagy akármi, legalább az is kiderül. Évente egyszer legalább amúgy is ajánlatos a labor, ugyanúgy, mint a rendszeres fogászati kontroll.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!