Egy apa miért "titkolja" el a gyereke születését?
Nem szó szerint titkolja el, de nagyon furcsán viselkedik ezzel kapcsolatosan. Természetesen felelősségteljesen gondoskodik a gyerekéről, de soha senkinek nem beszél róla, nem dicsekszik stb.
A család vagy barátok rákérdeznek hogy mi a helyzet a kicsivel, szűkszavúan közli hogy minden a legnagyobb rendben és azonnal témát vált.
Többen furcsállták már és mikor szóvá tették, akkor annyit mondott, hogy egy gyermek születése teljesen természetes dolog és nem kell így felfújni a dolgot.
Nem fotózgatja a kicsit, nem rak ki semmit, posztot, fotót facebookra stb.
Szerintetek minden oké vele? Szégyenli a gyerekét?
Én a magam részéről nem szeretek babafotókat nézegetni, UH képeket bámulni, meg azt hallgatni, hogy a "pocaklakó" mikor érkezik. A víz lever attól, hogy elmesélik, milyen időközönként "cicizik" és milyen aranyosan pukizik a kis édes.
Szeretem a gyerekeket, de nem érdekel ilyen mélyen senki kisgyereke.
Mivel ezt így gondolom, ha lenne gyerekem, a családon kívül senkinek nem beszélnék róla. A legtöbb ember inkább udvariasságból érdeklődik, arra meg tök elég válasz, hogy köszöni, minden rendben van.
Nem, nem egyedül a kérdező gondolja, hogy ez abnormális.
Természetesen a másik véglet is abnormális, amikor valaki a gyereke (vagy párja) minden szellentését kiposztolja az FB-re.
Tehát az belefér, hogy nem fotózgatja a gyerekét, ill. nem rak fel róla képeket. Természetesen akkor, ha nem tölt fel lépten-nyomon más családtagról, vagy más élethelyzetről (pl. baráti sörözés) képeket.
De egy normális apa igenis örömmel meséli rokonainak, ismerőseinek, hogy megszületett a gyereke. Nekem pl. a munkahelyemen is tudták, a feleségem kórházból való hazajövetele után szabadságra mentem, tehát emiatt is szóba került. A szomszédaink is tudták. Eleve mindenki tudott a feleségem terhességéről, utána már kérdezgették is, hogy mikorra várható, megszületett-e már stb.
Számomra is döbbenetes lenne, ha olyat mondana a gyerekéről valaki, hogy azért nem mondta, mert nem nagy dolog, nem kell felfújni. De bizony nagy dolog! A legnagyobb, ill. a legnagyobb jó, ami eddigi életem során megtörtént velem!
A másik döbbenetes mondata: "... a kisgyerek érkezik egy már meglévő családba, ahová neki kell beilleszkedni és nem a családnak kell úgy ugrálni ahogy a kicsi fütyül."
Sajnálom azt a kisgyereket! Mert eszerint az apjától nem kapja meg azt az érzést, hogy ő FONTOS! Egy szülő igenis tekintsen úgy a gyerekére, hogy ő fontos, hogy ő szeretni való, hogy ő értékes ember.
Az meg, hogy a magáról gondoskodni teljesen képtelen, a világról még semmit sem tudó kisbaba "beilleszkedik" az apa és anya által alkotott "családba", ez abszurd és félelmetes.
Szerintem az alábbiak valamelyike áll a háttérben:
a) Úgy gondolja, nem övé a gyerek.
b) Nem akarta a gyereket. "Véletlen" teherbe esés vagy érzelmi zsarolással kikényszerített hozzájárulás van mögötte.
c) Alapból egy egoista, érzéketlen tuskó, vagy éppenséggel pszichopata. Ehhez ismerni kéne, más helyzetekben hogyan viselkedik, ill. feleségéről hogyan beszél, vele hogyan viselkedik.
Szerintem inkább a nők viszik túlzásba, hogy önző módon birtokolják a gyereket mint egy élő dísztárgyat és ezzel verdesik magukat hogy húha de cuki mit kapott és képzeld el stb stb.
Szerintem ez a normális, nem titkolja hanem emberként kezeli a gyermekét. És tiszteli.
a kisgyerek érkezik egy már meglévő családba, ahová neki kell beilleszkedni és nem a családnak kell úgy ugrálni ahogy a kicsi fütyül."
Aki ilyet mond emberként kezeli? Aha.. Nem akarok ilyen családtagja lenni..
"a kisgyerek érkezik egy már meglévő családba, ahová neki kell beilleszkedni és nem a családnak kell úgy ugrálni ahogy a kicsi fütyül."
pedig ebben van ám az igazság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!