Gáz, hogy én 25 évesen anyummal lakom? (bővebben lent)

Ellentmondásos a kérdésed! Nem gáz, és igen, normális.

Azt mutatja, hogy felnőttél, nem kell bizonygatnod az önállóságodat. Önálló vagy, és ez az életforma most kölcsönösen megfelel nektek. Remélhetőleg ezt anyukád is így érzi.

Valószínűleg neki sincs nehézsége azzal, hogy felnőttként tekintsen rád. Szerencsések vagytok, illetve nyilván megdolgoztatok ezért az állapotért.

Használj ki minden pillanatot amit az anyukáddal tölthetsz. Mondd a szemébe,hogy szereted.Éreztesd vele milyen jó még a közelébe lenni.

Ne foglalkozz,ki mit mond!!! Neked nem kell senkinek sem magyarázni,nem kell senkifelé sem elszámolni!!!

Mindig azt szoktam mondogatni:mindenki azt mond,ami telik tőle. Lehet, azt is irigyelik,hogy az anyuddal jó a kapcsolatotok!

Ja, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nagyon sok szülő-gyermek kapcsolat akkor virágzik fel, amikor a leválás megtörtént.

A szülő is ember! Két évtizedet áldozott rád az életéből. Két évtizedig nem volt saját élete, mert mindig mindenben a te érdekedet helyezte előtérbe. Két évtizedig nem tudott a saját életével, saját terveivel, boldogulásával, boldogságával foglalkozni, mert ott voltál te a magad atavisztikus önzésével. Ez egy igen nagyszabású projekt. A legnagyobb az ember életében. A legnagyobb boldogságot is ez hozza, hiszen minél nehezebb valamit elérni, minél több lemondással, áldozattal, szenvedéssel jár, annál nagyobb az érte kijáró boldogság. De befejezettnek csak akkor tekinthető ez a projekt, amikor látja, hogy megállsz a saját lábadon, amikor bátran leveheti rólad a kezét, nem kell érted, urambocsá1 az unokáiért aggódnia.