Nálatok is szokott ilyenből vita lenni?

Dettó.

Hàt,én inkàbb nem mondok semmit.

Soha semmit.

Még az ebédről sem mondok semmit.

Egyetemistakent, velemenyem szerint kb 80% -ban utalnak azert egy tanart, mert nem ertik magat a targyat, es 20% az, ahol jogos es a tanar mar tenyleg csak neheziti az emberek eletet. Ezt azert a szulok is tudjak.

De amugy ne meselj negativat, ugyis az lesz belole, hogy te nem tettel meg mindent.

A rokonságunkban is volt ilyen. A gimis lány ha bármi negatívat mondott a suliról (nagyon jó tanuló volt egyébként), ugyanúgy reagált az anyja. Apjával meg eleve nem volt olyan kapcsolatban, hogy olyan mélyen elbeszélgessenek sulis dolgokról.

Ott a lány kiborult és depressziós lett, hogy csak jó dolgokat szabad mesélnie az anyjának, negatívat nem. (Remélem, Te nem jutsz el idáig.)

Ha nem tudod az elméletet jól, mert nem magyarázták el, akkor mit tudsz rajta gyakorolni? Így anyád se várjon csodát

És egyébként jól teszed; hogy annyira csökkented a beszélgetést, amennyi csak minimálisan szükséges; tehát így sok lekezelő meg kellemetlen szövegtől megkíméled magadat; amit kapnál. Valaki asszem Jézustól szokott mindig idézni, hogy "Aki nincs velem, az ellenem van, aki pedig ellenem van, azt pedig elengedem az ő útján." Tehát engedd el őt. Erről eszembe jut az képsorozat; amikor ez a párbeszéd van, hogy:

Kisfiú: Apa!

Apuka: Ne most, kisfiam.

Idősebb lesz a gyerek.

Fiú: Apa!

Apuka: Ne most fiam.

Még egy kicsi idő eltelik.

Apuka: Fiam,...

Fiú: Ne most, apa.

Hát, sajnos van ilyen:S:S

Előttem az a kép rajzolódott ki, hogy anyukád belül nagyon fél attól, hogy rossz az iskola. Ezért semmit nem hajlandó meghallani, ami esetleg véletlenül halványan talán, ha úgy értjük, erre utalhatna.

Az emberben van egy olyan vágy, hogy a dolgok legyenek egyértelműen megítélhetőek: valaminek vagy csupa jó tulajdonsága legyen, vagy csupa rossz. Ha valaminek van egy hibája, akkor az már nem lehet jó. Ez nem tudatos, és nyilván hülyeség, de mégis sokan sokszor (én is) így viselkednek, és nem is veszik észre.

Megpróbálhatsz anyukádnak rávilágítani, hogy az iskoládnak vannak jó tulajdonságai, és vannak hibái is. Nem lesz sem rosszabb, sem jobb az iskola attól, hogy felismered az amúgy is meglevő hibáit - sőt, így van lehetőség ezeknek a kijavítására. De ehhez taktikusnak és nagyon tapintatosnak kell lenned - az nem fog működni, ha anyukád képébe vágod, hogy végletekben gondolkozik.

Mivel anyukád verzióját nem hallottam, így az elképzeléseimet se megerősíteni, se cáfolni nem tudom. Semmiképp nem akarom azt mondani, hogy anyukád rosszindulatú, buta vagy ilyesmi, ezt ennyiből nem lehet megállapítani.

Én az anya vagyok (most), én nem igy viszonyulok a lányomhoz, mivel a szüleim pont olyanok voktak a a te anyukad..."a tanárnak mindig igaza van es te vagy hulye" mondta apám.

Nálunk sokszor en mondom elobb a lanyomnak hogy pl kiakaszt az ofője :-D