Mit mondjak arra, hogy "már megint üvöltenem kellett a gyerekre? "

Első, szerintem a kolléganő inditja ezeket a beszélgetéseket, és ő beszél minderről kérdezés nélkül, szóval ez nem arról szól, hogy a kérdezőnek mennyi köze van hozzá, mert nem ő kérte, hogy a kolléganő avassa őt be a gyereknevelési taktikáiba. Ennyit rólad meg az eszedről.

Na de a kérdésre válaszolva, értem, hogy nehéz néha reagálni dolgokra, mert azért mégse mondhadot meg neki, hogy hogyan nevelje a gyerekét, azt nem fogja értékelni. Én ilyenkor mindig keresek egy arany középutat. Olyat ahol kimondom, hogy mit gondolok, de hangsúlyozom, hogy megértem, hogy néha nehéz. Szóval mondd el neki őszintén, hogy érted, hogy nagyon nehéz egyedül nevelni egy gyereket munka mellett, biztos nagyon fárasztó, és persze nem kell mindig mindent elnézni a gyereknek mert az hosszútávon többet árt mint használ, de az se biztos, hogy a kiabálás a legjobb út. Valami ilyesmi. Mást nem tudsz.

Hadd üvöltsön. Inkább adja ki magából, mint az érzelmi hadviselés és játszmázás. Egy felnőttnek is lehetnek érzelmei, utálom ezt, hogy csak az a szülő jó szülő aki mindig mindent higgadtan és belül szenvedve kezel, mert őneki emberfeletti erőt kell mutatnia. Nem kell. Megtanulhatja a gyerek, hogy az anyukája is egy ember, emberi érzelmekkel, és ha kiborítják, akkor kiborul.

Nyilván van egy határ, hogy nem ütjük a gyereket kiborulásunkban, de egy kis kiabálás néha belefér.

Szerintem sem kell azt elmesélni neki, hogy hogyan kéne jól csinálni. Nyilván tudja ő is, egyszerűen túl ideges/fusztrált ahhoz hogy úgy viselkedjen. Ha még te is azt magyarázod, hogy hogyan kéne viselkednie, akkor csak feszültebb lesz és hosszú távon nem segít. Ha tényleg segíteni akarsz, akkor segíts neki feloldalni a feszültséget. Lehet úgy hogy meghallgatod, jobb kedvre deríted, hogy tényleg a barátja leszel (vannak rá kutatások, hogy a munkahelyen, ha van egy barátod a közvetlen munkatársaid között, akkor kevésbé vagy ideges a munkaba járástól), vagy időnként próbálsz neki - ha nyitott - tippet adni, hogy hogyan lehet oldani a feszültséget és nem másokon levezetni.

Ha nem érzed úgy hogy ezt meg tudod tenni, akkor inkább ne mondj semmit (két kivételes eset van, amikor érdemes tenni valamit 1. ha tényleg azt hiszi, hogy jót tesz a gyereknek ezzel, akkor tényleg érdemes finoman jelezni felé, hogy nem jól gondolja 2. ha tudja, hogy rosszat tesz vele a gyerekének, de tudatosan ezt teszi, akkor érdemes elgondolkodni, hogy akár a felelős szervek bevonásával mit lehet tenni).

#8:

Az a poén, hogy többnyire olyanok, akiknek egyáltalán nincs gyerekük, és lópikulát sem tudnak a gyermeknevelésről, de azért beugatnak ide, mint a veszett kutya. :D