Mit tegyek, hogy anya végre belemenjen abba, hogy legyen kiskutya otthon megint?
Volt már egyszer kutyánk, 13 éves korában halt meg, 4 évvel ezelőtt. Nagyon szerettük, túlságosan is. Velünk aludt, velünk evett, vittük magunkkal szinte mindenhová, igazából olyan volt, mintha egy gyerek lett volna. Aztán beteg lett, de senki nem tudta, hogy mi a baja. Rengeteg állatorvoshoz elvittük, aztán Pesten az Állatorvosi Egyetemnek az állatklinikáján jöttek rá, hogy rákos, de ott már annyira rossz állapotban volt, hogy mondták, felesleges lenne felébreszteni a műtéti altatásból. Azóta kutya hozzánk látogatóba sem jöhet, mert anya azonnal ki van borulva, sír, meg minden. És hogy ő többet nem akar kutyához érni...
Kicsit úgy érzem, már "túltolja" ezt. Nekünk is hiányzik, de szerintem ha lenne otthon egy új kutyus, akkor ő sem sírna még most is folyton. De azt mondja, hogy ő nem akarja ezt újra átélni, és hogy nem hiányzik neki, hogy mindig aggódjon valami miatt, és hogy elég neki a macska. Van egy cicánk, de ő kb egész nap alszik, egyáltalán nem olyan, mint a kutyánk volt.
Most lesz márciusban a szülinapja, és mondta apa neki, hogy kiskutyát fog kapni, mert már nem érdekli ez a cirkusz. És mondta, hogyha ode merünk vinni egy kutyát, akkor ő elköltözik... Meg hogyha ennyire kutyázni akarok, vegyek ide a lakásba. De ide nem lehet. Van, hogy egész nap itthon sem vagyok, elmegyek reggel iskolába, és este 8-10 között érek haza. Anya meg otthon van, nem dolgozik...
Teljesen mindegy, hogy miért nem élsz a szüleidnél, és miért nem vagy otthon egész nap. A lényeg, hogy te nem tudsz vállalni kutyát, ezért másnak a nyakába varrnád.
Ha apukád írná ki a kérdést, neki azt válaszolnám, hogy ha szeretne kutyát, akkor vegyen magának és ne a feleségének vegye meg születésnapjára azt, amit igazából ő szeretne, a felesége meg konkrétan nem szeretné.
Az a baj, hogy elsiklasz a válaszok lényege felett.
Az egyik alapszabály háziállattal kapcsolatban, hogy nem veszünk ajándékba olyannak, akiről nem biztos, hogy 100%-osan örülne neki, pláne nem olyannak, aki nem örülne neki.
A másik, hogy nem veszed észre, hogy anyukád nem akarja pótolni a kutyátokat egy másikkal, mert nem gondolja egy "cserélhető" tárgynak. Ezt illik tiszteletben tartani.
Ne prolizz. Az olyan prolis.:)
Nekem például semmi gondom, az "anyám"-mal. Így is szólítottam az enyémet, ameddig élt. Anyám. Valahogy ő nem érezte sértőnek.
Hogy a kérdésedre is válaszoljak, 90 százalék, hogy megszeretné az új kuttyot is. De még mindig van 10%, hogy mégsem. Hagyd békén.
Az én férjem utálta az új ciccet, amit hazavittem. Mert nem volt a régi. Sosem hittem volna. És a macsek is érezte ezt. És mert érezte, kerülte őt. És minél jobban kerülte, annál jobban utálta, mert a másik mindig a sarkában volt.
Tehetetlen voltam.
Ne tegyél semmit, szerezz kutyát a saját kontódra, ne máséra.
Azért az is érdekes, hogy mindenki egybehangzóan leírja, mi baj a gondolkodásoddal, erre te egy ártatlan szóhasználatba kötsz bele és nekiállsz prolizni. Nem való neked kutya, anyádat meg hagyd békén vele, mivel megmondta, hogy nem akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!