Mit tegyek, hogy anya végre belemenjen abba, hogy legyen kiskutya otthon megint?

Volt már egyszer kutyánk, 13 éves korában halt meg, 4 évvel ezelőtt. Nagyon szerettük, túlságosan is. Velünk aludt, velünk evett, vittük magunkkal szinte mindenhová, igazából olyan volt, mintha egy gyerek lett volna. Aztán beteg lett, de senki nem tudta, hogy mi a baja. Rengeteg állatorvoshoz elvittük, aztán Pesten az Állatorvosi Egyetemnek az állatklinikáján jöttek rá, hogy rákos, de ott már annyira rossz állapotban volt, hogy mondták, felesleges lenne felébreszteni a műtéti altatásból. Azóta kutya hozzánk látogatóba sem jöhet, mert anya azonnal ki van borulva, sír, meg minden. És hogy ő többet nem akar kutyához érni...

Kicsit úgy érzem, már "túltolja" ezt. Nekünk is hiányzik, de szerintem ha lenne otthon egy új kutyus, akkor ő sem sírna még most is folyton. De azt mondja, hogy ő nem akarja ezt újra átélni, és hogy nem hiányzik neki, hogy mindig aggódjon valami miatt, és hogy elég neki a macska. Van egy cicánk, de ő kb egész nap alszik, egyáltalán nem olyan, mint a kutyánk volt.

Most lesz márciusban a szülinapja, és mondta apa neki, hogy kiskutyát fog kapni, mert már nem érdekli ez a cirkusz. És mondta, hogyha ode merünk vinni egy kutyát, akkor ő elköltözik... Meg hogyha ennyire kutyázni akarok, vegyek ide a lakásba. De ide nem lehet. Van, hogy egész nap itthon sem vagyok, elmegyek reggel iskolába, és este 8-10 között érek haza. Anya meg otthon van, nem dolgozik...