Szülők! Ti úgy éreznétek, hogy szülőként megbuktatok, ha a gyereketekben nem lenne hazaszeretet, honvágy?

Nem érezném úgy, hogy megbuktam, de annak azért nem örülnék, hogy nem tanítja meg magyarul a gyerekeit.

Nem kell szégyellni azt, hogy honnan jöttél: az, hogy élhetetlen lett, nem az ország hibája, hanem azoké, akik "vezetik".

Nálunk lényegében fordított a helyzet: én küldeném a fiamat, de ő az, aki azt mondja (perpillanat), hogy minden valamirevaló ember nem mehet el, mert akkor tényleg vége lesz az országnak és ő azt nem szeretné. Szeretne tenni azért, hogy megváltozzanak a körülmények és aki itt akat boldogulni, az itthon is tudjon.

A másik kettő még nem tudom, mit tervez később, még tanulnak. Egyben biztos vagyok: akárhová is mennek, nem fogják szégyelni azt, hogy honnan jöttek és nem fogják elfelejteni az anyanyelvüket, a gyerekeiknek is megtanítják majd. Annak ugyanis semmi köze ahhoz, hogy jelenleg xar itthon a helyzet.

A kormány nem oknélkül tüntette el a földrajzot,következő a nyelv lesz amit ellehetetlenit,meg a magyart minden téren ne tudjon lépni és rettegjen igy lehet uralkodni és magánrepülőzni.. Kell a rabszolga.. Kis gyerekek meg fotón látják majd a szüleiket,fideszes család támogatás,de ráhelke is a saját lábán áll,hagyjuk,aki teheti még huzzon ki,amig megteheti mert a kerités a magyarok ellen létesült a többi rizsa..

58N

Nem érezném, hogy megbuktam.

Egy bajom lenne:

Hogy kommunikálnék az unokámmal/unokáimmal?

Vagy majd valaki lefordítja?

Azért az egyért lennék mérges, hogy nem tanítják meg magyarul.

A többi az ő dolguk.

Ezt a kérdést miért kell negyedévente kiírni????

Amúgy nem. Leszarom. Menjen, ha menni akar.