Az olyan szülő, aki mindenáron elhajtja a lánya barátját, meg nem is engedte neki sokáig, mert mi az már, hogy a kislány sz. Xel?

Azt azért szeretném megjegyezni, hogy nem minden esetben olyan nehéz anyagilag függetlenedni a bántalmazó környezettől, akkor is, ha ezért kicsit meg leszek kövezve...

Vannak olyan bántalmazó családok, akik le se sz@rják, hogy a gyerek hol van, és mit csinál egész nap, és vannak olyanok, akik kontrollálóak, és a gyerekük minden egyes lépését tudni kell. A kérdező családja is ilyen, és az enyém is. Mellettük baromi nehéz kialakítani egy rendes munkaviszonyt, mert ezekre a családtípusokra az is jellemző, hogyha megérzik azt, hogy te éppen önállósodni készülsz, akkor érzik, hogy elvesztik a kontrollt, megszólal a fejükben a riasztó, és elkezdenek szabotálni. Meg munkát sem könnyű találni mindenhol.

Az én városomban pl. össz-vissz egy diákmunka volt, ami többé-kevésbé arról volt híres, hogy kihasználta az ott dolgozókat. Végül más úton sikerült pénzt keresnem, abból meg anyám rendszeresen lopott, amíg nem lett bankkártyám. 19 évesen egyetemre mentem, ott tudtam jobban önállósodni. Most vagyok 22, félig-meddig önállóan élek, van munkám, viszont sajnos a szakom mellett nem tudok sokat bevállalni, teljesen nem tudnám eltartani magam, de a keresetemet gyűjtöm, és arra megy el, hogy majd ha az oktatásból kikerülök, egyáltalán ne kelljen a szüleimtől függnöm, és ki tudjak alakítani egy élhető életszínvonalat.

Egyébként nagyon sokszor a kontrolláló szülők el tudják hitetni a gyerekükkel, hogy nélkülük nem mennek semmire, nagyon sok olyan esetről hallok, amikor az ilyen szülők késő huszonéveiben járó gyerekei is még velük laknak, tőlük függnek, mert egyszerűen nem tudják, hogy van más opció. Ezzel nem azt mondom, hogy ez az ideális, vagy hogy ezt teljes mértékben támogatni kell, csak hogy ilyen is van.