Az olyan szülő, aki mindenáron elhajtja a lánya barátját, meg nem is engedte neki sokáig, mert mi az már, hogy a kislány sz. Xel?

Nem tudom mit éreznek a szülők, de a lányt se.

24 évesen szerintem ki tud magáért állni az ember, ha meg olyan összeférhetetlenek a szülők akkor el kell költözni otthonról.

Egyetem mellett is lehet annyit dolgozni, hogy el tartsa egymagát addig amíg nem tud főállásban dolgozni, ha meg kényelmesebb, hogy otthon tető van a fejünk felett és eltartanak akkor sajnos vállalni kell azokat a szabályokat amiket a szülők hoznak.

"Te hülye vagy? Nekem sem volt. Nappali iskola, bejárás és tankötelezettség mellett, hogy gondolod. Plusz, ha még normális iskola, ahova nem elég csak bejárni és annyi."

Nem vagyok hülye, csak ugye aki csak hisztizni tud, és nem tesz meg semmit a jövője érdekében az maradjon is otthon a szigorú szülei keze alatt.

Csak mondom. A szüleim agresszív alkoholisták voltak. 10 éves koromban tudtam, hogy el kell onnan mennem. Gyűjtöttem a pénzemet. Ha ajándékba pénzt kaptam akkor elraktam. Visszavittem az üres üvegeket. 15 évesen elmentem a boltba bevásároltam az idős, beteg szomszédaimnak, ha kellett átmentem takarítani hozzájuk. Budapesten panelban éltem. Zsebpénzt kaptam érte. Ha vidéken laktam volna lány létemre a kertet is rendbe tettem volna pénzért. 16 évesen diák munkáztam, volt, hogy szórólapokat osztogattam. Pénzt kaptam érte. Leérettségiztem úgy, hogy hétvégén a mekiben dolgoztam. Érettségi után bőven volt annyi pénzem, hogy szobát béreljek, és pár hónapig ne legyen anyagi gondom. Mindent akarni kell. Ja, hogy nehéz a semmittevésről lemondani??

Ja, és ne hülyézzél, mert én sem tettem.