Normális, hogy így is nagyon szeretnék a szüleim, hogy elköltözzek, hogy “nincs hova”? N24
Elváltak a szüleim, egyke vagyok.
Válásnál még több milliós hitel volt a lakáson, ahol 3-an laktunk.
Eladtuk, visszafizettük a hitelt, a maradék pénzből anyummal ketten egy kis lakásba költöztünk, apum albérletbe ment. Úgy állapodtunk meg, -nekem semmi beleszólásom nem volt- hogy ezért cserébe apum nem támogat (16 éves voltam) és ez ideiglenes, “amig fel nem növök”, utána a mostani lakásunkat eladjuk, 2 nagyon kicsit veszünk belőle a 2 szülőmnek.
Múlt nyáron végeztem főiskolán, van munkahelyem, átlagos pályakezdő (szóval alacsony...) ffizetéssel, ebből csak egy társalbérletet tudnék fenntartani... Pestiek vagyunk.
Nagyon félek összeköltözni egy idegennel.
Apum egyre többször célozgat rá, hogy költözzek külön és adjuk el a lakást, hogy legyen belőle 2 kicsi nekik, anyum is egyre többször mondja, hogy költözzek külön albérletbe, mert “itt az ideje, ez az élet rendje”...
Van párkapcsolatom, de se nem stabil, se nem hosszútávú, nem is vagyok szerelmes.... ő egyedül él, kövezzetek meg, de egyre többször jut eszembe, hogy vagy hozzá, vagy egy másik férfihez “be kéne költöznöm.” Nyilván beszállnék a költségekbe (rezsi, kaja), de sokkal könnyebb lenne anyagilag is és érzelmileg is, mint egy vadidegennel társalbérletbe menni.
Természetesen a legjobb baràtnőim, akik pesten tanultak és pesten is dolgoznak, otthon laknak, semmi tervük az elköltözésre és nekik a szüleik sem céloznak rá soha.
Mit gondoltok a szüleim döntéséről, amit váláskor lakáskérdésben hoztak? Mi lett volna az övéiknél jobb döntés?
Helyén van, hogy mindketten rendszeresen céloznak rá, hogy albérletbe költözzek?
Én mit tegyek, hogyan tovább? Elköltöznék, de még nem is most és nem is társalbérletbe....
Nem olyan rossz az a társbérlet, szuper barátságokat is ki lehet alakítani akár :) De persze, keresgélni kell, nem az első lakásra rábólintani, mert kell, hogy szimpatikusak legyenek a leendő lakótársak, olyan legyen az élettér, ami neked is megfelelő, stb.
Ha meg a párodba nem vagy szerelmes, akkor nem kihasználni kell, hanem kidobni, és olyan partnert keresni, akivel tudsz hosszú távra tervezni, és akivel nem csak azért költöznél össze, mert van lakása.
Igen, szerelmesen is vacak lesz albérletben nyomorogni, én ezt nem vitatom :), de akkor lehet ketten építeni egy közös életet... Nyilván ez utóbbi nem megy csettintésre, sem a partnerkeresés, sem a kapcsolat komolyodása nem siettethető, de jobb keresgélni úgy, hogy egy társbérletben laksz akár, minthogy üldögélj a langyos kakiban, vagy ingyenprostinak menj kvázi a lakhatásért.
1. Nem vagy önző, csak nagyon gyámoltalan, tán anyu lakásába belekényelmesedett.
2. Érthető, hogy a szüleid be akarják tartani a szóbeli egyezségüket. Ebben hátrány, hogy ott laksz.
3. Sajnos a szüleid teherbírása eddig terjedt. Önállósodnod kell. Költözz el, pl. a pasihoz, de sem én sem a velem lakott tulajoknem sok lakótársat ettünk meg. Tán hiba, de ez van.
#14. A hosszú távú célom tényleg az lenne, hogy egy saját lakás akár hitelre, a leendő párommal akit szeretek, de éppen ez a baj, hogy egy ilyen párt találni is hosszabb idő, és saját lakásra tőkét gyűjteni szintén....
Nekem pedig nagyon sürgős lenne itthonról lelépnem.
Egyre ellenszenvesebb vagy kérdező!
Van diplomád, munkád, mit akarsz még??? Ja, egy saját lakást még jó lenne, ha alád tolnának, mi? - Na persze, sokaknak jó lenne, de sokaknak nincs miből! Lépj már ki a nagybetűs életbe, tűzz ki reális célokat, és ne élősködj a szüleiden tovább!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!