Normális, hogy így is nagyon szeretnék a szüleim, hogy elköltözzek, hogy “nincs hova”? N24

Nem opció, hogy eladjátok a lakást, vesztek két kisebbet, és abba, amelyikbe anyukád költözik, egy ideig legalább még te is lakni fogsz?

Apádat megértem, hogy szorgalmazza az eladást, évekig fizette az albérleti díjat úgy, hogy van egy fél lakása, gyakorlatilag arra keres. Viszont pont azért, mert ebben a helyzetben van, nem kellene bérleti viszonyba kényszerítenie téged.

Célozgatások helyett üljetek le hármasban megbeszélni a dolgokat. Jogilag megtehetik, hogy eladják a lakást és kitesznek, de nem fér a fejembe szülőként, miért tenne ilyet valaki a teljesen rendben lévő gyerekével (nem vagy drogos, alkesz, munkakerülő, stb.).

A helyedben türelemre inteném a szülőket. Elmondanám, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ez volt az egyezség, nem is ellenzed, sőt ezen dolgozol, hogy ezt megoldd.

Csak ez egy folyamat, nyugodtan mondd azt, hogy keresgélsz kérókat is, jobban fizető munkahelyet is, teljesen felesleges plusz nyomás alatt tartani ezzel, hogy még baśźogtatnak is vele.

Mondd meg, hogy legyenek picit türelmesebbek, amúgy te sem akarod másképp.

Szerintem is ezt érdemes lenne megbeszélni hármasban.

Egyébként - kevésbé a kérdéshez tartozik - de lehet érdemes lenne megmondani párodnak is, hogy pl. nem vagy szerelmes bele, mert nem lehet jó úgy élni, hogy nincs kimondva és ha a másik fél nem tud róla, persze mindenkinek a maga élete.

Magyarul mindkét szülőd továbblépne, és már mindkettőnek útban van a felnőtt, dolgozó gyereke. Értem, hogy NEKED mi kényelmetlen, meg mi nem tetszene, de igazán beláthatnád, hogy jelen helyzetben ez nekik az utolsó szempont. Nem érdekli őket. Anyud is megfogalmazta: ez az élet rendje, menj és legyél önálló. 24 éves vagy, dolgozol, teremts magadnak olyan életet, amit tudsz, és ha nem tetzsik, akkor motiváljon jobbra a dolog. Anyádat nem érdekli, apádat mégúgyse. Lehet azon picsogni, hogy fúj, milyen szülők, de nem változtat a helyzeteden: felnőtt vagy, ki akarnak már rúgni a fészekből; neked ilyeneket dobott a gép.

Tanulsz valamit, hajtod a jobb munkahelyet, vagy mit teszel, ami alapján türelemre inthetnéd még őket?zar a kapcsolatod? Akkor miért nem vetsz neki véget, és keresel olyat, akivel közös életet akarsz? Erről nem beszélsz, csak arról, hogy te ezt se szeretnéd, meg azt se, de hogy mit teszel, hogy megoldódjon a lakhatásod, arról semmit.

Nyilván ők is ezt látják, és rohadtul elegük van, mert a jelen helyzet alapján észedről semmi nem fog változni.

Ebben a helyzetben nem csak hogy jogos, de régen meg kellett volna lépni.

Apád lakhatása nincs megoldva.

Csoda, ha a mai lakásárak mellett tudnak két kis lakást venni, hogy anyádnak és apádnak is legyen hol laknia. Ha ezt meglépték volna mondjuk 18-19 éves korodban, sokkal jobb lakásokat tudtak volna venni.

Más, ha a szülőknek VAN hol lakniuk, és a felnőtt gyerek is elfér. De ebben a helyzetben amint betetted a lábad az egyetemre, koliba küldtelek volna - nem rosszindulatból, hanem azért, mert NINCS elég helyetek, fogd már fel, FELNŐTT vagy!

Persze, nehéz helyzet, de a szüleidet nincs miért hibáztatni, sőt, rohadtul hálás lehetnél apádnak, hogy 8 éve fizeti az albérletet miattad!

Igazából benned kellett volna, hogy legyen annyi, hogy elhúzol legkésőbb az első munkahelyed megszerzése után pár hónappal. (De már az egyetem alatt gyűjthettél volna, tudtad, hogy rossz az anyagi helyzet otthon! 24 vagy, nem 14!)