Szülők, nálatok mit jelent ha a gyereketek párjanak "komoly szándékai" vannak?

Kedves kérdező Lány!

Figyeld csak meg, hogyan fogalmaztál:

"... párom értetlenül meséli, hogy az anyukája kérdezte tőle, hogy nekem most akkor komoly szándékaim vannak?"

1. Párod nem érti, hogy Anyukája miért bizonytalan a Te szándékaidat illetően. E-szerint, úgy tűnik a párod sem tudta eléggé meggyőzően ezt kimutatni anyukája felé, hogy ti mennyire összetartoztok... De, hozzáteszem, ez nem az Ő hibája.

2. Az anyukák rendszerint (tisztelet a kivételnek) nagyon is ragaszkodnak fiaikhoz. Sokszor foggal-körömmel. És tök mindegy, hogy a fia 10-20-30 éves éppen. Ha pici, akkor azért, mert számára a kisfiú az a "nevelni való" ember-palánta. Amikor meg már felnőtt, akkor meg azért, mert a fia az, aki Őt meg képes védeni, ha bántalmazni próbálná bárki is... vagyis akkor már támaszt lát benne. Igazából úgy mondják: - félti a fiát elveszíteni. - Mert bizony tényleg sokszor úgy érzik: - A fiam (gyermekem) az életem értelme! - Ez a tudat-alattiban megbúvó érzés, szinte minden anyában ott rejtőzik. De nem mindegy, hogy milyen mértékben. Akiben erős ez a késztetés (fiú féltés), az nehezen bírja elengedni a fiát, azaz átengedni egy "betolakodó" számára idegen embernek, azaz lánynak.

És most Te vagy az a "perszóna", aki el akarod tőle venni azt az fiút, akit Ő igazából talán még tulajdonának is tekint. És mivel téged nem ismer, hát Te neki idegen vagy. És Ő minden ilyen idegennel szemben bizalmatlan. Ami persze azt is jelenti, hogy egyidejűleg fiával szemben is az. Mert nem biztos abban, hogy fiacskája jól választott, amikor téged választott. Eddig legalábbis. Nem bízik saját fia ösztönös megérzésében (vagyis a fiában), hogy jól választott akkor, ha Veled tart a továbbiakban. Innen eredeztethető a fiú-gyermek anyai féltése. (Ezt majd Te is megtapasztalhatod, mikor majd nektek lesz saját gyermeketek)

Szóval az anyák már csak ilyenek... többnyire. Ezért aztán azt mondom én is... beszéld meg a pároddal és valamennyire nyugtassátok meg anyucit... De ne mindenáron. Szóval ne mán az legyen a legfőbb szempont, hogy mindenek előtt anyuci legyen nyugodt... Az Ő bizalmatlansága saját fia felé, s pláne tefeléd... az legyen az Ő gondja. Mint hogy az is. De, ha többször is leültök vele beszélgetni, valamennyire(!) beavatjátok terveitekbe Őt is, akkor talán lenyugszik és könnyebben ereszti el fiát. Mint hogy nem a tulajdona.

Ez az, amit sok anya nem ért meg, amikor gyermeket vállal. Azt hiszi, hogy a gyermek a tulajdona, mert hogy Ő szülte és nevelte. És azt hiszi még akkor is az, mikor a gyermeke már régen elmúlt 30-40 éves...

Azt nem értik sokan (főleg anyák), hogy a gyermek az nem tulajdon, hanem csak kölcsön kapják... felnevelni. Aztán kirepül, mint a madár a fészekből és persze a gyermek akkor lesz igazán hálás a szüleinek, amikor érzi azt, hogy már szabadon, egyedül repülhet (a felelősséget is önmaga vállalja magáért), s nem igényli, hogy anyuci ott repüljön a háta mögött, mint valami hátvéd... aki megvédi a gonoszoktól... és még el is vigye a balhét, ha netán menet közben "rosszul venné be a kanyart".

Szóval, a bizalmatlanság veled szemben is... ilyen gondolatokat teremt egy anya/apa fejében:

- Vajon mennyire lehet komoly/komolytalan a szándékod... -

Te persze azt kérded: Nem látja?... nem érzi? NEM. Mert félti gyermekét.

Mert elfogult saját fiával szemben. És az elfogultság egy olyan fátyolt ereszt az ember szeme elé, ami által még azt sem mindig veszi észre, ami pedig az orra előtt zajlik... karnyújtásnyi távolságra.

Minden anya tökéletes biztonságban szeretné tudni gyermekét, ha egyszer kirepülni készül a fészekből.

De, megnyugtatlak... az anya ez irányú bizalmatlansága egyben önmagáról szól. Tehát saját nevelésében nem bízik, hogy vajon elég jól nevelte-e fel fiacskáját ahhoz, hogy biztosan képes legyen eldönteni: Te kellesz neki hosszútávon, s nem pedig valaki más. Ily módon azt is mondhatnánk, saját fiával szemben bizalmatlan.

Úgy hogy ne tekintsd ezt személyesnek. Nem rólad szól. Bárki más lány lenne a Te helyedben, Ő akkor is ezt érezné, tenné és kérdezné... Ez valójában Őróla szól. Hogy mennyire bizalmatlan a gyermeke "jól" neveltségével kapcsolatban...

Az ERŐ legyen Veled!