Miért hazudják a szülők a kamasz korú gyermekeiknek azt, hogy jól néznek ki és tapadni fognak rájuk a pasik/lányok? Egy szülő-gyermek kapcsolatban az őszinteség a legfontosabb

Soha senki nem mondta nekem, hogy szép vagyok (nem is vagyok az nyilván, a testalkatom viszont rendben van, meg ápolt vagyok, szóval nem egy elhanyagolt kinézetem van).

Néhányszor azt igen, hogy csinos, olyan értelemben, hogy jól állt rajtam a ruha. Ennyi.

Nulla önbizalmam van, ismerkedni sem merek. Ennyire sokat érne az őszinteség.

Sajnos egy szülő sohasem fog tudni olyant mondani, amibe egy kamasz ne tudna majd később belekötni.

Amúgy kár bármit is a szülőkre fogni, mert a "kegyetlen" osztálytársak úgyis beszólnak valamit ötpercenként, tehát pontosan tisztába lehet mindenki a saját kinézetével.

Egyfelől fontos a pozitív megerősítés. Másfelől a szülők többsége szerintem szépnek/ jóképűnek látja a gyerekét. Én gyönyörűnek látom a kislányomat, de azért igyekszem ritkán mondani neki, inkább az eszét dicsérem, mert okos is, és azt akarom hogy ebben egy percig se kételkedjen. De szoktam neki mondani hogy szép. Tudom, hogy nem a mai kor szépségideáljának megfelelő, azaz nem ilyen csajos, phitsás, hanem természetes szépség. Lehet hogy nem fog tetszeni a fiúknak, mert ő maga is fiús stílusú. De akkor is gyönyörűnek látom, hogy mondanék mást?

Amúgy a szépségnek semmi köze ahhoz hogy az aktuális korban mi a divat külső, és ne feledd, a szüleid nem a te korosztályod. Én mindig a nálam 10-20 évvel idősebb korosztálynak jöttem be, a velem egykorúaknak nem igazán. Ja még valami: ha hasonlítasz apádra, még jó, hogy anyád lenyűgözőnek lát, hallo! Gondolkodj :-)

Az a baj hogy te a saját izlésedet etalonnak veszed, holott simán lehet hogy amit te csunyának látsz az másnak tetszeni fog. Szóval inkabb legyen egy kicsit pozitivitásba billenő az egész minthogy a degradáló szemlélet érvényesüljön.

Nyilván az agyontömjénezés több szrmpontból is káros lehet de nem abból kell kiindulni.