Miért hazudják a szülők a kamasz korú gyermekeiknek azt, hogy jól néznek ki és tapadni fognak rájuk a pasik/lányok? Egy szülő-gyermek kapcsolatban az őszinteség a legfontosabb
Na engem meg egy esetlen, darabos mozgású, idétlen embernek tartottak a szüleim. Mindig azt mondogatták, hogy 'fiam, nem vagy egy Adonisz'.
A mai napig küzdök ismerkedési nehézségekkel, gyerekem sincs, párkapcsolatom sincs.
46(!!!)F
Nem hiszem hogy jól jártam ezzel a neveltetéssel.
"Anyámék szerint csúnya vagyok és sose lesz csajom/pasim. Miért rugnak belém még ők is?"
Volt ilyen kérdés is már. TE KÉRDEZŐ mit tanácsolnál ennek az embernek?
Mutatós, dekoratív fiatal lány voltam. Az anyám nyelve inkább kirohadt volna, mint hogy BÁRMI pozitívat mondjon rólam, a külsőmre. Totál önbizalomhiányos voltam, mindig alul választottam (pasit) magamnak. Nagyon sokat lehet ezzel is ártani.
Nem kell ész nélkül dicsérni egy kamaszt, de azért ami szép, azt meg lehet/kell említeni. Pl. szép homokóra alakod van, szép a szemed, szép a szád vonala, hibátlan a bőröd, stb. Ez még nem elkényeztetés.
A másik véglet sem jó. Hogy én a barátnőmtől mennyit hallom, hogy az ő két gyerekénél nincs szebb az egész városban. Háááát........ Jó, persze biztosan elfogult, a fiú totál átlag, a lány kimondottan az alsó harmad. Vékony, de inkább gebe, az arca semmilyen, na mindegy. De ő ezt el is hiszi, hogy "az ő szép és okos lánya", így szokta emlegetni. És mondogatja is nekik.
Egyik véglet se jó. Csak okosan, építő jelleggel.
A külső változhat, és rendszerint változik is. Ami maradandó, az az önbizalom, és a kisugárzás. Az a kislány, aki az apukája hercegnője, aki érzi azt, hogy ő szép, és különleges, és csodálatos, az annak is fogja tartani magát. Ergo nem megy bele kétes kapcsolatokba, egyéjszakás kalandokba egy kis figyelemért, megválogatja a társát, megtanulja viselni a nőiességét.
Az anya-fiú kapcsolat ennél kicsit összetettebb, de az is rengeteget számít a későbbi párválasztásra nézve.
Taníthatsz a gyerekednek stílust, igényességet, megtaníthatod neki, hogy hozzon ki magából minél többet, hogy vigyázzon a testére, ápolja magát, tisztálkodjon rendszeresen. Rengeteget tehetsz szülőként azért, hogy ne kelljen hazudnod, hogy a gyereked valóban vonzó, és értékes.
A szülő a gyereke tükre. A gyerek olyannak látja majd magát egész életében, amilyennek a szülei visszatükrözték őt.
""Anyámék szerint csúnya vagyok és sose lesz csajom/pasim. Miért rugnak belém még ők is?"
Volt ilyen kérdés is már. TE KÉRDEZŐ mit tanácsolnál ennek az embernek?"
Az jobb lenne, ha elhitetnék veled, hogy te tökéletes vagy és aztán a sok elutasítás után nem a külsődben, hanem a belső tulajdonságaidban próbálnád keresni (tévesen) a hibát és emiatt mély depresszióba süllyednél? Az élet nem kegyes, erre kell nevelni a gyerekeinket. Nem egy mesevilágban kell tartani őket ahol minden tökéletes. Úgyis szembesülnek a valósággal előbb-utóbb.
Én anyukám szerintem jól csinálta. Mondta, hogy nagyon szép a hajam, szemem, és csinos az alakom, de azért sportolni fontos, hogy ez így maradjon (hizasra hajlamos vagyok). Nem mondott sosem olyanokat, hogy ocsmány ez vagy az, csak vett arckrémet a pattanásokra, és mondta, hogy azért veszi, hogy szép maradjon a bőröm.
Én mindig úgy fogtam fel, hogy a meglévő szépségemet őrizgetem ezekkel, nem úgy, hogy kompenzálok. Szerintem így teljesen jó volt. Saját gyerekemnek se mondanám, hogy csúnya vagy, csak tippeket adnék neki, hogy ő is "megőrizze a szépségét". :)
"Nem kell ész nélkül dicsérni egy kamaszt, de azért ami szép, azt meg lehet/kell említeni. Pl. szép homokóra alakod van, szép a szemed, szép a szád vonala, hibátlan a bőröd, stb. Ez még nem elkényeztetés.
A másik véglet sem jó. Hogy én a barátnőmtől mennyit hallom, hogy az ő két gyerekénél nincs szebb az egész városban. Háááát........ Jó, persze biztosan elfogult, a fiú totál átlag, a lány kimondottan az alsó harmad. Vékony, de inkább gebe, az arca semmilyen, na mindegy. De ő ezt el is hiszi, hogy "az ő szép és okos lánya", így szokta emlegetni. És mondogatja is nekik.
Egyik véglet se jó. Csak okosan, építő jelleggel."
Én is így gondolom szó szerint, a kérdésem kiírásakor is ez járt a fejemben. Nem kell teljesen elvenni a gyerek önbizalmát, de nem szabad elhitetni vele, hogy ő a tökéletes. Meg kell húzni egy egészséges határt a dicséretnél és az őszinte kritikánál, nem szabad túlzásokba esni egyik irányban sem. El kell mondani, ha nem szépek a lábai a lányodnak, de segíteni kell neki hogy úgy öltözködjön, hogy más testrészére helyeződjön a hangsúly és ilyenkor lehet hangsúlyozni hogy milyen csinos és nőies. De annak semmi értelme ha a csúnya lábait dicsérjük és emiatt olyan ruhákat vesz fel ami sokat mutat a lábaiból és csak ront az összképen és emiatt kevesebb srácnak jön be. Ez csak egy példa volt de remélem értitek mire gondolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!