Mi lehet a velem a baj? ( Bővebben lent ) 19L

19 éves lány vagyok, egyetemre készülök, 11 éve komolyan kézilabdázom, maratonokat futok, iskolában tanultam nem volt ebbol gond sosem. A szüleim megis sokat vertek gyerekkoromban, amikor nem tudtak hogy szamolasizavarom van ovodaskent akkoris bántottak. Bátyám mindig is utalt, o is sokat megvert illetve többször megpróbált gyerekkent eltenni lábalol, amikor kiderult hogy diszkalkulias vagyok, fogyatekosnak hivott, es terrorizalt ez miatt. Sose hittek nekem hogy bant, mindig csak azt vettek eszre hogy hisztizek batyammal, persze ot sose bántottak, mindig is másképp viselkedtek vele. Sokszor megkaptam hogy bárcsak ne szulettem volna meg, Istencsapasa ezek mind megmaradtak bennem mint trauma, es gyerekkent sokszor jottek ram duhrohamok amiből csak az következett hogy veres, nadragszijjal, hajtepes. 14 eves koromig bántottak. Utana egy gyötrelmes szakasz következett az eletemben, súlyos depressziom lett es megprobaltam ongyilkos lenni, nem tudtam elviselni a történteket, ugy ereztem igy jobb lesz mindenkinek, a korhazban visszahoztak, de 2 évig pszichiátrián kezeltek. A szüleim

Utana sem változtak csak okoltak, utana is bántottak hogy miert nem csinaltam rendesen ? Hogy sikeruljon.. egyre tobb lett a dühkitörés nem tudtam elviselni magam, büntettem magam vagasokkal mindenhol a testemen. Keveset jarok haza de ha hazajovok akkoris kihozzák belolem a duhkitoreseket, en annyira szeretnek megváltozni nem akarok ilyen lenni, mert csak azt vágjak a fejemhez hogy nem vagyok normalis, elviselhetetlen. Azert nem vagyok itthon mert dolgozom, nem akartam terhukre lenni, de az is benne van hogy elküldtek erettsegi utan itthonrol. Nem ertem mi a baj velem, szeretnek megváltozni de amikor hazajovok ugy erzem mind igaz ram amit mondanak, es visszatér a gyogyszerfuggosegem. Sokat edzek hogy leadjam a sok stresszt, eletmodot váltottam, mindent amit lehet, de ugy erzem egy nagy seb tátong a szivemen, probalom elfogadni a múltat hogy kiközösített gyerek voltam az iskolaban, a szüleim bántottak, a bátyám utalt, ezt a sok sok rosszat de nem megy, pszichologushoz is jartam egesz gimi alatt, szerinte csoda hogy ilyen pozitív es nyitott ember maradtam a történtek ellenere, es ne hagyjam magam , mert egy erős személyiség vagyok. O találkozott a szüleimmel es nem szerette oket , nem tudom mit gondoljak, osszevagyok zavarodva hogy tenyleg ekkora a gond velem ? Mit gondoltok errol az egészről ? Tudom, eleg kusza lehet de probaltam osszeszedni roviden a tortenteket. Egy biztos hogy masik varosban uj eletet kezdek es megmutatom nekik hogy vinni fogom valamire, es meg többre is mint a bátyám ! A válaszokat,gondolatokat előre is Koszonom, es hogy végig olvastad !