Kisgyerekes anyukák! Nektek anyukátok mennyit segít egy héten?

Semennyit.

Egyik nagymamát se nagyon érdekli a 4 éves egy szem unokájuk.

Néha bánt, de igyekszem megszokni.

Akkor az itteni hozzászólók szerint a miénk ideális helyzet. Anyám utál, mióta apám elvált tőle. (3 éves koromtól.) Az unokáit se szereti.

15 éves a legnagyobb, három gyerekünk van.

Soha, egy percre sem vigyázott rájuk, pedig 40 éves kora óta rokkant(csaló).

Volt, hogy két évig nem is láttuk egymást.

Egy utcában lakunk.

Összes kapcsolata az unokáival, hogy köszönnek az utcán.

Most azért kezd már sündörögni a legnagyobb körül, hogy menjen át segíteni. Aztán megsértődik, mikor mondja, hogy nem.

Idén költözünk, másik ország a célpont. Már kérdezte, hogy nem fog nekünk hiányozni? Persze pont a bolt közepén. Az unoka meg higgadtan mondta, hogy nem, eddig se láttunk.

Egy fényképe van az unokáiról, ami 5 éves, a legkisebb nincs is rajta. Közös fényképünk nekünk sincs 5 éves korom óta.

Azt nem értem, ha valaki kérdezi, hogy 40 évesen (vagy öregebben) szüljön-e, akkor persze, még fitt és fiatal, 60 évesen se öreg.

De ha az unokáról van szó, akkor 45-50 évesen se kedv, se türelem, se erő hozzá.

Érdekes, hogy itt mindenki csak unokázni túl öreg, de szülni nem?

A nagypapáknak is külön gratula, hogy még annyira se, de ugye gyereket csinálni 60 felett is sokan tudnak, mert ő lélekben 25.

De ha szülsz, magadnak szülsz. Mikor a nagyszülőket akarják mindig ugrasztani, nekem olyan érzésem van, mintha nem tartanák őket teljes embernek, csak egy szülő-kiegészítőnek, aki pattanjon, ha szólunk.

Vállalsz X gyereket, felneveled őket, a te sarad. De hogy a gyereked mennyit vállal, az az ő baja.

Azért itt páran nagyon értenek ahhoz, hogy kiforgassák a válaszokat. Vagy csak szimplán nem képesek szöveget értelmezni.

Az, hogy valaki ívben letojja az unokáját és soha nem látogatja nem jelenti ugyanazt, mint amikor nem áll startra készen 0-24, hogy anyuci vajon mikor csettint, hogy cseléd kell neki. És igen, le lehet higgadni, ezeken kívül is vannak bőven nagyi típusok, csak a kérdés nem erről szólt.

Nekem sajnos már nem élnek, így semmi segítségem nincs. Anyósék nem vigyáznak a fiamra. A gyerekem sem könnyű eset abból a szempontból, hogy iszonyatosan kötődik hozzánk. Egy éves koráig szoptattam, esélyem sem volt lepasszolni. Utána meg nem kapkodtak érte. Másik 2 unokára vigyáznak, akár egy hetet is. Igen, ez kissé fájó pont. Bár nem akarom lepasszolni a gyereket, de látszik a kapcsolatukon a megkülönböztetés...

Sógornőm olyan kéthetente passzolja le a gyerekeit.

Barátnőim:

1) Soha, nincs kire bízza jó szívvel.

2) Éjszakára nem, csak nappal a nagyobbik, de az heti 1 délután. De sokszor ők is vele vannak, mikor anyósánál van a gyerek, saját szülőre ő sem tudja.

3) Saját szülőre, mellettük laknak, ők gyakrabban igénybe veszik a nagyit, de ő már dolgozik, oviból elhozni, vagy betegségnél ha már nem olyan beteg, vagy ha "buliznak".. stb.

4) Soha egyik nagyszülőre se, mert mind alkalmatlan. (alkoholista, egyáltalán nem figyel a gyerekre.. stb).

Róluk tudok, és mindegyiknél meglátszik az anyós-meny, anya-lánya kapcsolat.. hogy mennyire bízzák a gyereket, az adott nagyszülőre.

Nálunk is én vagyok a hibás, hogy "sokáig" szoptattam. 💁‍♀️ Meg nem én vagyok a kedvenc meny. Bébiszitterre nincs pénzünk, majd ha dolgozom megint. Vagy reménykedem, hogy a fiunk is elfogadják a nagyszülők...

Látom az átlag nem áll túl jól. Szomorú, mert velem rengeteget foglalkoztak a nagyszüleim és annyira jó, hogy valós kapcsolatom volt velük. Amikor pici voltam nagypapám heti 2-3 alkalommal átjött és ha épp aludtam, akkor állítólag képes volt órákig nézni. Apukám viszonylag korán meghalt és a nagymamám azonnal kérdés és jóformán kérés nélkül beugrott segíteni. Bármikor elhozott az oviból, ha beteg voltam sokszor ő maradt otthon velem. Amikor idős korára "lerobbant", akkor pedig anyukám végig mellette volt. Most anyukám is alig várja, hogy unokája legyen. Mondta, hogy bármiben számíthatok majd rá és tudom, hogy komolyan is gondolja.

A te példádra kérdező pedig annyit, hogy egy jó családban is egyeztetjük a programokat. Még az ilyen nagymamákkal is, mint az enyém volt. Nem 1-2 nappal előre szervezem be a másik naptárát és várom el, hogy átszervezze a mozit. Legyünk már tisztában azzal, hogy ki segít kinek és kinek van szüksége kire. Nyilván van az a vészhelyzet, amikor egy mozijegy nem indok. Pl a férjed épp ausztriában van üzleti tárgyaláson neked meg beindul a szülés a másodikkal, akkor nyilván rohanjon és dobja el a mozijegyet. Ha edzeni akarsz, akkor gondolkozz előre.