Maradjak együtt a vőlegényemmel, mert gazdag és "jobbat úgysem találok"? Milyen felfogás ez? Miért nem bírnak mellettem állni, legalább most?

A szüleim szerint ezt kéne tennem, merthogy az érzelmek úgyis elmúlnak idővel... 22 éves vagyok, tehát nem egy vénlány, akinek kapkodnia kéne bárki után, mert egyedül maradna amúgy. A vőlegényemmel 8 évet voltunk együtt, ebből 4-et együtt is éltünk. Egész életemben az ő céljai voltak a legfontosabbak nekem, mindent alárendeltem neki. Amikor külföldre ment tanulni, én is szónélkül passziváltattam az egyetemen, és itt hagytam mindent. Folyamatosan elkísértem mindenhová, az ő igényeit tartottam szem előtt, pl. lemondtam arról, hogy a szalagavatón táncoljak, mert ő nem akarta, hogy más srác hozzám érjen. Olyan voltam mellette, mint egy csinos kiegészítő. És ezt nagyon sokáig nem láttam...

Májusban lenne az esküvőnk, de úgy éreztem az utóbbi 2-3 hónapban, hogy nem vagyok mellette boldog, ez a kapcsolat már nem az, ami volt. Szakítottam vele a múlt héten egy nagyobb vitánk után, el is költöztem. Azóta hol ő, hol a szüleim zaklatnak. Az exem azért, hogy kezdjük újra, de most is igazából csak a látszat izgatja. Hogy hordjam még a gyűrűt legalább pár hétig, amíg átgondolom ezt, ne tegyek ki olyan képet/storyt az Instagramra, amin látszik, hogy nem az otthonunkban vagyok már, és ne beszéljek senkinek arról, hogy külön vagyunk. A szüleim szerint most követem el életem hibáját, mert ilyen fiút még egyet nem fogok találni, aki így lesi a vágyaimat és megad mindent, meg hogy anyám már abban a hitben volt, hogy jövő ilyenkor talán már unokázhat... Igazából hiába mondtam ki én, hogy legyen vége, akkoris megvisel a szakítás. Majdnem 10 évről beszélünk, szinte mellette nőttem fel, nem volt olyan nap, hogy ne beszéltünk volna legalább telefonon. Jól esne, ha a szüleim a szemrehányások és érzelmi zsarolás helyett inkább mellettem állnának, de szerintük én feleslegesen csinálom a fesztivált. Sőt, anyám szerint még a megcsalás is megbocsátható, mert minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek és ne gondoljam, hogyha mondjuk 30 évesen megyek valakihez férjhez, mellette nem csábulnék el.