Édesapám nem hajlandó elfogadni, hogy el költözöm és saját életét kezdek, mit tehetnék, hogy jobb belátásra bírjam?

Nálunk is ez volt.A férjem nem akart beletörődni, hogy a három felnőtt gyermekünk férjhez ment, megnősült, és külön költöztek.Már előtte ők is a családi vállalkozásba dolgoztak kis ideig egyetem után, de nem akarták ezt csinálni, találtak munkát és elmentek.majdnem minden hétvégén összejön a család, de a férjem rettentően kiborult mindegyik változás alkalmával, és most is folyton ez a témája.Hogy milyen jó volt mikor az egész család együtt volt, stb.Majd jön hogy miért költöztek el?

Ilyenkor szoktam megkérdezni tőle, te miért jöttél el anyádtól? És engem miért hoztál el a szüleim házából?

Erre azt mondja, én érzéketlen vagyok, nem sajnálom a gyerekeket.Pedig igen, én tudom csak mennyit sirattam őket, de az eszemmel tudtam, ez a rendje az életnek, örülni kell a boldogságuknak.

Édesapád is előbb-utóbb megbékél.

Írd meg neki a saját érzéseidet, mindent amit gondolsz egy szép levélben.Sokszor elő fogja venni majd, segíteni fog neki,más mintha szóban mondanád.Nem kell postán küldeni, tedd be az ágyába, hogy meglelje.Sírni fog rajta, de az is jó.Elindul a feldolgozás útján.