21 évesen mennyire voltatok szabjára engedve?

Ennyi idősen még egyetemre jártam és otthon laktam, de nem korlátoztak semmiben. Szerencsére gyerekkoromban se nagyon tették, miért pont felnőttként kezdték volna el? :)

teljesen. ismerkedéstől, randiktól azelőtt se tiltottak, bulira is csak 15 éves koromig mondtak néha nemet (csak ha a buli másik településen volt)

21 éves vagyok, egyetemista és kollégista. Kb kéthetente látnak, és két-háromnaponta beszélünk. Örülök, ha egyáltalán azokat a dolgokat nem felejtem el elmondani, amik érdekesek, fontosak lennének számukra is. Bár ők tartanak még el (mondjuk most pont több az azon kívüli bevételem, mint, amit otthonról kapok), de jóformán semmibe sem szólnak bele. Hozzátartozik, hogy nincs is okuk rá, egyáltalán nem élek kicsapongó életet.

Semennyire nem szóltak bele a döntéseimbe kb 16 éves koromtól, nem is engedtem volna. 21 éves koromban teljesen önfenntartó voltam már (bár a suli miatt még otthon laktam), tehát akkor már tényleg semmi joguk nem lett volna beleszólni. A szüleim úgymond bíztak a nevelésükben, úgy voltak vele, hogy normális, rendes embernek neveltek tehát nem fogok rossz döntéseket hozni. Párkapcsolataimba soha nem szóltak bele, bár nagyon kevés dologba avattam be őket eleve. Ha volt komolyabb kapcsolatom akkor bemutattam a páromat de kb ennyi. Bulikat szintén lerendeztem annyival, hogy "este nem vagyok majd jövök valamikor". Mindennapokba csak annyit szóltak bele, mint bármilyen normális ember ha együtt éltek. Otthon leszek-e, kell-e rám főzni vagy máshol eszek, akarok-e én csinálni valami kaját vagy anyám főzzön, porszívózzam már fel a nappalit ha lesz időm, holnap mikor megyek dolgozni vagy suliba, keljek már fel hamarabb mert jön a vízórás stb. Szerintem nem normális dolog, ha egy 21 éves ember életébe bármilyen formában beleszólnak a szülők. Felnőtt ember, semmi közük hozzá, hogy hova megy vagy kivel randizik. Az ilyen tipikus mérgező szülő aki rátelepszik a gyerekére.

21 éves vagyok, most leszek 22. 3 és fél éve elköltöztem otthonról. Albiban élek, dolgozom. 100 km-re a családtól. Ergo nem korlàtoznak semmiben. Szép is lenne ha beleszólnának az életembe, hiszen azt sem tudjàk hogy mik történnek velem nap mint nap. (Beszélek velük 2 naponta telefonon de nyilván nem mond el mindent az ember).

Semennyire, de igazából soha... Még kisgyerek koromban sem volt olyan, hogy valamitől mindenféle magyarázat és indoklás nélkül tiltottak volna vagy ilyesmi, mindig mindent megbeszéltünk egymással. Középiskolás koromtól pedig már tényleg azt csinálhattam, amit csak szerettem volna és nem kellett engedélyt kérnem semmihez sem, max. ugyanúgy megbeszéltük, mindenki elmondta a véleményét vagy tanácsot kértem. 19 évesen mentem egyetemre egy másik városba, de amikor csak tehettem, akkor hazamentem és tulajdonképpen ugyanúgy otthon laktam, a szüleim tartottak el. Soha nem történt olyan, hogy bármibe is bele akartak szólni.

Arra vagy kíváncsi, azt kellett-e tanulnom, amit ők akarták, betegen kellett-e iskolába mennem, stb? Felismerlek, lúzerlány...

Ennyi idosen külön eltem sajat lakasban, szoval semmi korlat, es korabban se voltam korlátozva.

Mar reg masik orszagban eltem... :'D.