Szülők, hogy fogadnátok, ha a gyerek félbe szeretné hagyni az egyetemet?

Külön élek a szüleimtől lassan 6 éve, de napi szintű kapcsolatban vagyunk.

Eddig dolgoztam, tavaly elkezdtem egy szakot az egyetemen munka mellett, de közben rájöttem, hogy túlvállaltam magam. Két szakot vittem párhuzamosan, néhány vizsgám hiányzik, az ezekre épülő tárgyaimat nem tudtam felvenni, így már most egy év csúszásban vagyok.

Szeretném az egyik szakot leadni, vagy ha nem sikerül, megszakítani a tanulmányaim, és a következő tanévtől újra elkezdeni máshol. Ha csak egy szakot vinnék, természetesen többet dolgoznék mellette, ha pedig meg kéne szakítanom a tanulmányaim, természetes, hogy elmennék teljes állásba dolgozni azonnal.

A párom azt mondta, elfogadja a döntésem és támogat benne. A szüleimnek még csak pedzettem a dolgot, de elég csalódottak.

Tudom, hogy nincs beleszólásuk, nem ők tartanak el, de nyilván rosszul esik nekik, hogy a gyerek belefog valamibe, majd nem tud helytállni.

Én is rettenetesen szégyellem magam emiatt, hogy nem bírtam teljesíteni mindenben, de annak sincs értelme, hogy 10 évig csinálom az alapszakot, aztán vagy meglesz, vagy nem, akkor inkább átmegyek valami könnyebbre.

Mennyire szégyen ez, hogy felnőtt ember létére valaki nincs tisztában azzal, hogy mennyit vállaljon, vagy mik a képességei?