Miért nem örült az ajándéknak?

Egy ötéves agya nagyon egyszerűen működik, nem érti meg se a bonyolultabb elvont fogalmak egy részét (szeretet ünnepe, szándék a fontos) se azt ahogy a felnőttek játszmáznak és hazudnak.

Ez nem azért van mert debil, hanem mert öt éves, és öt évesen még nem is kell az ilyeneket értenie.

Ha Bélámnak azt mondta az anyja hogy apád vesz neked tabletet, akkor mivel anya jó ember és a jó emberek nem hazudnak, apa biztos vesz tabletet. És amikor kibontja a dobozt és tablet helyett kirakóst talál benne, akkor bizony csalódik, mert neki hazudtak. És ilyenkor jön a hiszti, és utálja a karácsonyt, meg aput, és sír, és ordít.

Persze el lehet neki magyarázni hogy ez csúnya dolog, meg hogy szeretettel adtátok neki amit vettetek, de haragudni nem lehet rá, mert négyőtök közül tőle várható el legkevésbé hogy érett, felelősségteljes módon viselkedjen, mert egy szerencsétlen kisgyerekről beszélünk aki beszorult a pingpongozó anyja és apja közé.

Szintén ötéves a fiam, ő is kisautókat kapott, meg verdás pólót, meg egy-két játékot. TERMÉSZETESEN nagyon örült, örömében ugrándozott, fel-alá szaladgált. Ja, és nálunk olyan nem lehetséges, hogy "apádtól-anyádtól-nagymamádtól stb. megkapod", ui. az ajándékot a Jézuska hozza.

Mondjuk az ő élete nem is a telefon nyomkodásáról szól ám!

Szerencsétlen gyerek, nyilván az anyjával van többet, és őt húzta azzal, hogy mit szeretne, az a némber meg valószínű, rákente, hogy majd "apádtól azt kapsz". A kisfiúnak elmondta előre apa, hogy tőle se fogja megkapni? Vagy ajándékbontásnál szembesült azzal, hogy az apjától se kapja meg a vágyott dolgokat?

Teljesen mindegy, hogy neki való vagy sem, már rá van szoktatva, ő erre vágyott, és ha beígérték neki, hogy megkapja - most attól vonatkoztassunk el, hogy ki ígért alap nélkül, mert nem hiszem, hogy az 5 éves dolga felérni ésszel, hogy az ilyen ígéret mennyit ér - , akkor csalódott. Az viszont már nevelés kérdése, hogy a csalódottságában mit tehet meg...

Aki lepontozza azokat, akik megpróbálják megértetni egy 5 éves felfogását a Karácsonyról, annak nincs gyereke és aki szájba verrné a szóbanforgó fiút, annak remélem nem is lesz lehetősége szülővé válni.

Annyiról van itt szó, hogy egy gyereknek beíégrtek egy ajándékot, amit nem kapott meg. Egy 5 éves nem fogja fel, hogy "Szeretet ünnepe" meg "Mindennek örüljünk" ; van, aki sír, szitkozódik, sikítozik, van aki csendbenkesereg.

Tök mindegy, hogy a gyerek egész nap a telefont nyomkodja, a bőrt rúgja a téren vagy az orrát piszkálja. Abba ne menjünk bele, hogy az egész napos telefonnyomkodás sem az ő sara; én is a számítógép előtt r.hadtam vvolna kiskoromban, ha a szüleim nem szabják meg, hogy mennyit gépezhetek mek mikor és nem zavarnak el az időm lejártakkor tanulni, játszani stb.

De könyörgöm; annyiről van szó, hogy kibontott egy ajándékot és más volt benne.

Nézzétek meg Youtube-on, hány olyan videót feltöltöttek a szülők, hogy a gyerek izgatottan kibontotta az ajándékát, ami egy doboz mustár volt és a kicsinyük erre ordítva bőgött. Nem elkényeztetettség; egyszerűen egy 5 éves agya nem úgy működik mint pl egy 15 évesé; ha számít valamire és valami tök mást bont ki, akkor a hiszti lesz a következménye.

És ez nem hosszútávú; bűg egy sort, hisztizik, aztán elfelejtoi és él tovább.

"Mit tehetünk?" Az adott szituációban rászólni, megbüntetni, amiért csőnyán beszél (sarokba állítás pl) és utána tölteni tovább az időt.

Nem kell gyerek ahhoz hogy tudjuk, NEVELNI kell őket. Elég emberek közé menni, tele van minden neveletlen gyerekekkel, nem tudsz egy olyan létesítményt mutatni ahol ne vonyítana legalább egy. Engem nem érdekel kinek mi a baja meg mi nem, én se hisztizik meg trimbolok ha nem tetszik valami tiszteletben tartom a többi embert.

És rá szoktam szólni a szülókre ha a gyerekük hangoskodik az étteremben/múzeumban/moziban stb.

Igen 27; ezt írtam az előbb pontosan - a szülő feleőssége, hogyan neveli a gyerekét - az 5 éves gyerek önmagában nem hibáztatható. Egy kisgyerek felfogása nem olyan, mint 15 évesé . Ez az, amit itt sokan nem értenek meg és pontozzák lefele mindazokat, akik erre rávilágítanak.

Eltérő, de pl tegyük fel, hogy egy 8 éves barbi babát kap Karácsonyra és elkezd sírni; mert megszégyenítésnek érzi. Annyit látunk, hogy a fiú kibontja és elkezd sikítani meg tombolni; közben csak fájdalmat érez meg szégyent, meg egy kis félelmet, hogy leég a társai előtt, ha kitudódik, hogy mit kapott. Ugyanez van a kissebbeknek való ajándékkal is, ha egy 8 éves kibont egy cumit, a fenti okokból nem fog neki örülni.

Visszatérve az eredeti témához, amiről írok; igen, ha a gyerek nem tud viselkedni nyílvános helyen, lehet szólni a szülőknek; mert a szülőknek tényleg nevelni kell a gyereket. De ez ne összekeverendő azzal, hogy akkor utáljuk a gyerekeket, meg a szájába kell verni meg mit tudom én milyen mocskokat írtak páran. A gyerek gyerekesen viselkedik, nem lehet elvárni tőle a felnőttes modort; a szülőtől kell elvárni., hogy nevelje.