Jogos a kérésem apám felé a cigarettázást illetőleg?

Sajnos ez már igazából nem is kérés...

Apám már legalább 30 éve láncdohányos, tehát én mondhatni születésemtől fogva szívom ezt a mérget. Kisebb koromból nem emlékszem, hogy ez ilyen nagy probléma lett volna nekem és anyukámnak, mert apukám alkoholista volt, szóval ezt a problémát kellett elsősorban orvosolni....

Engem igazából csak annyira érdekel, hogy ő szívja-e vagy sem, hogy ha meghal anyagilag nehezebb lesz nekem és anyukámnak (én jövőtől egyetemre készülök). A másik, hogy ugye pénzbe kerül, nemcsak a cigi, hanem a betegségek is, amiket maga után vont (2x agyvérzés, agyérgörcs, szívalulműködés, magas vérnyomás - persze, hogy szednie kell egy csomó gyógyszert).

Viszont ami a legzavaróbb, hogy BENT A KONYHÁBAN szívja. Nincsen konyhaajtónk, ezért az egész házban füstszag van. Én otthon tanulok, így napközben be vagyok zárva a szobámba, rendesen hányok attól, ha ki kell mennem valamiért. Arról nem is beszélve, hogy amikor cigizik, nyitva van az erkély ajtó, és télen vígan fűtjük az utcát... Nem lehet leülni az asztalhoz enni, mert ő szívja. Ha anyukám otthon van, akkor néha-néha kimegy az erkélyre.

Ne gondoljátok, hogy anyukám és én nem mondtuk el az álláspontunkat, a kérésünket, nem rimánkodtunk neki... Annyira önző, elvakult és függő, hogy csak támadásnak veszi, mikor elmondjuk, hogy zavar, amit tesz. Azt hiszi csak piszkálni akarjuk. De bezzeg ha én fokhagymát kezdek el vágni a KONYHÁBAN, mert mondjuk meg vagyok hűlve, és immunerősítőnek beveszem, akkor egyből kezdi, hogy mi ez a szag, és minek kell ilyen bűzt csinálni...

Nem, a szüleim nem fognak elválni. Bármennyire is megutálnák egymást, mind a kettő annyira lojális, hogy nem tennék meg. Nem tudom viszont, hogy mi lesz, ha én jövőre elmegyek. Anyukám bírni fogja-e, és ha nem, ki fog elkölzöni, és hova. Én rendesen már ujjongok, mikor apukám elmegy pár napra valahova, mert ilyenkor mindenki nyugodtabban ül otthon (és nem csak a cigi miatt).