Egy 2 évest hogy lehet óvni válás közben? Nagyon apás kislány

Elöször is nem veszekedtek, akkor sem, ha nincs ott.

Másodszor természetesen viselkedtek, nem kell túlmagyarázni neki, ha látja, hogy nektek ez a normális, akkor foadja el a legkönnyebben.

Harmadszor az apával minél többször lehessen együtt - a legjobb lenne naponta valamennyi idöt vele tölteni, akkor a legsímább az átállás.

Ez még egész jó kor, engem ebben a korban nem viselt meg a dolog, észre sem vettem (legalábbis nem emlékszem semmire).

Nyilván jó lenne, ha sokat lennének együtt továbbra is, ha már apás... Ha egész korrekt emberekként váltok, akkor nem aggódnék a kicsi miatt, de ha a tipikus mérgezett, ellenséges viszony van, abból bizonyára meg fog érezni valamit akkor is, ha előtte nem veszekedtek. Plusz ahhoz rendesebb válás kell, hogy sokat találkozzon az apjával, nemcsak a kiszabott időben.

Nyilván még ront a dolgon, ha mondjuk veled van, de te túl elfoglalt vagy...

2,5 éves voltam mikor elváltak a szüleim. Semmire nem emlékszem csak egy veszekedésre de azt tisztán látom hogy hol voltunk , azt is hogy apa hol állt, és pár mondatra is emlékszem a mai napig. Pár éve megkérdeztem Anyat erről mondta hogy ez volt az utolsó beszélgetésük a vallás előtt, és nem akarta elhinni hogy szóról szóra idézem őket. Ordítás veszekedés volt...

Szóval igen , viselkedjetek úgy hogy ez természetes dolog, és hiába kicsi az a gyerek lehet megmarad benne egy egy hangos szóváltás ha nem is úgy mint nálam, de rossz élménynek mindenképp.

Látszat családtól nincs rosszabb! A szülőket is tönkre teszi meg a gyerek életet is . Mint írtam nekem is elvaltak, teljes családi életet éltem így is . Anya új férje, nem mostoha hanem neveloapam lett folyamatosan jártunk el kirándulni, voltak családi programjaink , láttam hogy anyám boldog ez volt a legfontosabb . Iskolas koromba se nélkülöztem semmit , apám új felesege ő nekem mostoha annyira nem állunk közel egymáshoz de ugyanúgy eljárunk velük is 1-2napos kirandulasra , de szinten a legfontosabb hogy apám boldog . Sokkal többet nélkülöztünk volna ha ők együtt maradnak ( biztos hogy nem jártunk volna el sehová)

Ismerek olyan családokat akik látszat család és borzasztó lehet úgy élni. Nincsennek családi programok, nincsen meghitt ünnep mert anyuci és apuci nem bír egymásra nézni. A szülők külön is alszanak , ismerek olyat is aki nem is eszik a felesége fosztjebol, sőt mikor rosszul lett éjszaka az ügyeletre se volt hajlandó bevinni. Ez mivel jobb élet? Persze az a jó ha a gyerek apa és anya mellett nő fel, de nem hiszem hogy jó példa lány gyermeknek pl hogy anya mindig magányos, meg h apának van más barátnője. És ez náluk normális pedig pont nem ennek kellene normálisnak lenni . Látszat házasságban nincs olyan hogy legalább az egyik félnek ne lenne "szeretője " . Barátnőmek is igy élnek, folyamatosan csalja a férjet de közben a férje 4 éve nem nyúlt hozzá. Akkor melyik a normális?

Kérdező, a gyerek érdekében maradjon meg a jó viszony, és kívánom hogy találd meg a boldogságod és akkor a gyermeked is boldog lesz

Ha komoly oka van, jobb elválni mint mérgezni egymás életét.

De sajnos sokan apróságok miatt is elválnak inkább, minthogy próbáljanak a másikhoz alkalmazkodni és megérteni.

De nem ezt kérdezted.

Igen, abszolut ne veszekedjetek, főleg a gyerek előtt.

Röviden mondjátok el neki, mostmár nem egy házban fogtok lakni, ő anyával fog lakni, de sokat mehet apa házába is.