Anyagias szemléletű gyereket, hogy lehet leszoktatni az állandó pénzközpontúságról?

Nem tudom, hogy el tudsz-e bármi ilyesmit magyarázni neki. A bátyám is ilyen típus volt gyerekkorában, és felnőttként is ilyen. Annyi a különbség, hogy egy ideje már megdolgozik a pénzéért és megtanulta megbecsülni a dolgok értékét. A hozzáállása valamivel érettebb lett. Ugyanakkor még mindig benne van, hogy kicsit hajlamos kihasználni másokat, meg úgy forgatni a dolgokat, hogy ha más nem is, de ő biztosan jól járjon. Ha másnak is jó, az is jó, de ha csak neki, az se baj - ez a lényege a gondolkodásmódjának. Anyám sokszor panaszkodik, hogy apróságokban, de folyton kihasználja, mi meg mindig mondjuk, hogy tanuljon meg nemet mondani időnként, mert a bátyám magától nem fogja észrevenni magát, ő addig kér, amíg van reménye, hogy kaphat.

Ha a mostohafiad is ilyen, akkor meg kell tanulni nemet mondani neki, ugyanakkor attól biztos nem kell félnetek, hogy ő, vagy, ha lesznek, a gyerekei éhen halnak.

Nézd amióta világ a világ az első házasságból született gyerekek abban érdekeltek, hogy apjuk rájuk költsön minél több pénz.

Az új asszony/feleség meg abban érdekelt, hogy minél kevesebbe kerüljenek párjuk korábbi házasságból született gyerekei.

El kelld döntened, hogy érdemes-e felvenni a kesztyüt a gyerekekkel.

Eleve nem kéne a hétvégi programoknak vásárlásról, boltnézegetésről szólniuk. Ha ilyen a gyerek, akkor direkt kerülném vele az ilyesmit. Ajándék van névnapkor, születésnapkor, karácsonykor, húsvétkor stb., de nehogy már minden láthatáskor kelljen neki valami.

Én ruhát sem vennék neki. Alapesetben nem lenne ellenemre, de ha ebből is csak a menőzés lesz, akkor befejezném a ruhavételt. Ha egy hétvégére elküldi az anyja, akkor küldjön olyan és annyi ruhát, amennyire szüksége van. A gyerek meg pumpolja az anyját, aki ténylegesen neveli - éspedig ilyenné.

A másik: az apa párjának (kérdezőnek) a legkevésbé sem dolga sem anyagiakat áldozni a gyerekre, sem programot csinálni neki, sem fegyelmezni/nevelni. Ha az apa költeni akar a gyerekére hülyeségeket, költsön. Ha őt zavarja a gyerek anyagiassága, akkor szóljon rá, vagy ne járkáljon vele boltokba.

Én már ott fönnakadtam, hogy "múltkor elmentünk anyámmal meg velük egy boltba" - írta a kérdező. Tehát a gyerekkel ott volt két felnőtt, aki nem rokona. És hol volt az apa? Mi értelme a láthatásnak, ha ő nincs is vele akkor? Nem a belét kéne kidolgoznia, mert pont ez vezetett oda, ahol vagytok: a gyerek a törődés helyett mindig anyagi dolgokat kapott, és ehhez szokott hozzá.

Amíg az apja megvesz neki mindent, addig te mondhatsz, amit akarsz. Jobb esetben meghallgat, és nem szól vissza. De pontosan tudja, hogy legközelebb is kinyitja apu a pènztarcáját.

Úgyhogy elsősorban a pàroddal kell ezt tisztázni, hogy mennyit tudtok-akartok költeni rájuk, és hol a határ.

Azért tök más szintuáció az, ha gyerekek az őket otthagyó apjukról akarnak minél több pénzt legombolni (az új asszony kárára), mint ha ép családban szüleiktől követelőznének.

Ilyen esetben a volt feleség is jól mulat azon, ha az új asszony azon bosszankodik hogy párja nem neki vett új Iphone-t, hanem inkább Playstationt az egyik, mountenbike-ot a másik gyereknek.

A gyerekek nagyon jól tudják, hogy hol mit engedhetnek meg maguknak.

Amikor az elvált apa eleinte pénzzel és ajándékokkal kompenzál, azt nagyon gyorsan megszokjàk. Ha mindig nálatok követelőznek, otthon pedig nem, akkor ezt ti ...tok el, és nem az exfeleség. Hiába esik jobban másra mutogatni.

A gyerek csak azt tudja elkölteni, amit kap.

Egyébként meg rosszul is elsülhet az, ha az új asszony felveszi a kesztyűt. Unokatesóm nagylánya akkor állította rá a bombázó barátnőjét a faterjára, mikor a második felesége terhes lett.

Unokatesóm kirakta a feleségét (bérel neki egy szakadt lakást, igen nem jellembajnok az aki egyszer már otthagyta a családját), az a terve hogy pármilliós adósságot verjen volt feleségére. Rafinált emberként vállalkozásai közül az lett házassági közös vagyon, amibe a veszteségeket tolta.