Annyira hiányzik az anyai szeretet, mit tehetnék?

Nekem nem meghalt az édesanyám, hanem sajnos alkoholista. Borzasztóan haragszom rá, amiért tönkretette a családunkat, és amiért az italt választotta helyettünk. Higgyétek el, rajta már nem lehet segíteni, annyi mindent megpróbáltunk, szóval ilyeneket ne írjatok, kérlek. Már évek óta nem láttam, nem beszélünk, max. ha 2 évente egyszer eszébe jut, hogy mi is létezünk. Viszont el sem hiszitek, mennyire hiányzik egy édesanya. Irigykedve gondolok mindig azokra, akiknek teljesen rendben van a családjuk és annyira szégyellem ezt az egészet. Szégyellem a barátaim előtt is, nagyrészük nem is tudja, hogy ez van.

Senkivel sem tudok a lányos dolgaimról beszélni, nincs, aki megcsinálja a hajamat, vagy akivel tudnék beszélni a fiús dolgokról. Nincs jelen az életem fontos eseményeinél, a közelgő érettségimnél, a szalagavatómon...életem nagy eseményeiről nem is beszélve: esküvő, gyerek, az első munkahelyem. Nagyon sokat sírok emiatt és annyira hiányzik az az idő, amikor még teljesen normális volt. De ha belegondolok, hogy most milyen életmódot folytat és hogyan éli az életét, egyszerűen undorodom tőle. Sosem szeretnék vele többet találkozni. Én csak egy rendes családot szeretnék, egy normális anyukával, nem tudom, miért pont én kaptam ezt, és ezt sosem fogom elfogadni. Szerencsére van egy édesapám, aki mindent próbál nekem és a testvéremnek megadni, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak és szerintem ő sem ezt érdemelte volna.

Ne haragudjatok, hogy ennyi mindent írtam, de nagyon jól esik valahol kiírni magamból. Normális, hogy így érzek? Mikor fogom kiheverni ezt az egészet, és mit tehetnék az ellen, hogy ne gondoljak erre minden nap? 17/L