38 éves férfi vagyok. A szüleim nem engednek elköltözni. Kényszerítenek. Hogy lehetne a legkisebb sérelemmel megoldani a helyzetet?
Gyenge a szívük, kerülném a drámát. A szavam semmit nem ér apu egójával szemben, legfeljebb megreped az ablak, és kapok egy önbizalomelvonó okosító kúrát, ő meg infarktust.
Külön háztartásban élek egy kétlakásos családi házban, ami apámé. Nagyszüleim laktak itt előttem, de ők már 20 éve nem élnek. Rendbe hoztam, kicseréltem a padlót, stb. Ígérték, hogy teljesen szabad lehetek, nem kell elmennem. De nem így lett. A volt barátnőm ellen egy évig oltott anyám minden reggel. Ott várt a kapuban. Hogy bírsz ilyet szeretni, kevés az iskolája, a bőre nem teljesen fehér. Mit szeretsz benne? Nem bámulnak meg az emberek, hogy ilyennel mutatkozol? Apám: Meglátod, a hóna alá vesz valamit, és lelép. Csak idő kérdése. Mikor teszed már ki? A haverjaimra is tesznek megjegyzést. Elront, bűnöző. Nem akart közeledni hozzád "úgy"? Szóval még melegnek is hisznek. Apám zsarol, hogy ha elmegyek, anyámat is vihetem, vagy az utcára teszi. Eladni nem akarja a házat, kifűteni nem tudják a 200nm-t, idegennek nem akarja kiadni, mert mindketten betegek lesznek attól, ha csak egy szerelmespár szolid puszit ad egymásnak az utca szeme láttára a kapuban, vagy este 8 után kinti lámpát, ne adj Isten gyertyát égetnek, és diszkréten ücsörögnek a teraszon. Próbálták ismerősnek kiadni, amíg náluk laktam, nem bírta anyám, szerinte ez kupleráj így. 2 lakásra még nincs pénzem, magánéletet akarok. (És az utcafronton szexelni, ha úgy tetszik). A legutóbbi barátnőmet be sem mutattam, de 3 hónap után szakítottunk, mikor megtudta, mi a helyzet otthon. Mit kéne csinálnom, hogy ne legyen belőle kórház? El akarok menni.
Nem vagy egyedül a gondjaiddal, ismerek hozzád hasonlót, aki most 50 felé közeledve is még mindig az anyjával él, képtelen tőle elszakadni. Számos nőismerőse volt, sőt egyikkel együtt is élt évekig (nem anyja lakásában), de nem tudta családilag megvalósítani a külön élést (nem anyagiak miatt !), valószínűleg gyerektelenül hal meg.
Én a 74.-ben vagyok, nekem is van enyhe cukorbetegségem, de azért 10 m-nél jóval többet tudok menni és igyekszem aktív életet élni. A fiam elmúlt 45 (elvált, 1 gyerekkel) és boldog voltam, amikor talált magának (több nő után) egy 3 gyerekes elvált nőt, akivel már vagy 5 éve együtt élnek és nevelik az összesen 4 kamaszodó fiút. Képzelem, mint mondana anyád egy ilyen élethelyzetre !
Láthatóan sem te, sem a szüleid nem ismerik azt az alapvető igazságot, hogy az embernek elsősorban önmagával szemben vannak kötelezettségei az életben, önmaga életét kell elrendezni.
Én még ilyet nem olvastam! :O
Választásokra jársz? :) Remélem nem.
Menj. Egy életed van, ne cseszd el. Ha bajuk lesz nem a te hibád, hanem az ő hibás hozzáállásuk.
Egy fiam van, nem is lesz több gyerekem. Ő a világom közepe de ha odajut azt szeretném, ha megtalálná a boldogságát valaki másban és önálló életet élne. Lehet hogy lesz olyan párja aki nem szimpi de max 1x elmondom majd ezt neki és nem fogom állandóan cseszegetni, mindenkinek a saját hibáiból kell tanulnia. A te szüleid ilyen téren nem gondolkodnak normálisan.
Kérdező, nem arról van szó, hogy te túl jó ember vagy meg empatikus stb. Te mentálisan gyerek maradtál, aki szorong. Hiába rossz a mostani szituáció, mégis jobb volt vegetálni évtizedekig a langymelegben, mint felnőni, vállalni a konfliktusokat és önálló életet élni.
Szóval érthetetlen, hogy mit habozol még egyáltalán, vegyél egy lakást magadnak, költözz el, a szülők nem tudnak csinálni semmit. Havonta felhívod őket, hogy mizu, aztán ahogy enyhül a harag, meg is látogathatod őket. A pszichológust mint "A" tervet felejtsd el, mert ha ők nem érzik magukat betegnek, nem fognak pszichológushoz menni. De amúgy konkrétan mitől félsz, hogyan "kényszerítenek"a maradásra? Hogy ha meglátják a költöztető kocsit, akkor megdobálják hamutartóval?
Te ezek túlélnek téged, de addig is szívják a véred.
Ott fogsz megdögleni előttük, gyerektelenül, magányosan, boldogtalanul, leigázva...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!