Gyűlölöm az apám és a tetteit. Jogos? Ti mit tennétek az én helyemben?

Igen, jogos.

Az én apám is ilyen erőszakos barom volt. Milliószor megkaptam tőle, hogy mennyire hálásnak kell lennem azokért a "kedvezményekért", amelyekben részesít (nagyon szerette ezt a szót), mint például hogy a házban lakhatok, nézhetem a tévét, és még enni is adnak. Minden percében éreztetni akarta velem, hogy én egy értéktelen, gyenge, semmirekellő felesleg vagyok, aki soha nem viszi semmire, és csak az ő tökéletes és önzetlen lényének indokolatlan kegyéből létezhet. A miheztartás ellen minden szarságért agyba-főbe vert, kizárólag üvöltve kommunikált, és igyekezett minél több dolgot megtiltani, nehogy "elkapasson". Imádta, hogy végre valaki gyengébb nála, akit kedvére megalázhat, egzecírozhat, ahogy vele csinálta az a büdös paraszt bátyja gyerekkorában.

42 éves vagyok, a fater két éve halt meg. Nem tudok túl sok kedves percet felidézni vele. Sok tiszteletreméltó dolga volt, például nagyszerű szakember volt a szakmájában, de emberileg akkora egy nulla volt, hogy utólag értem csak meg, mennyire tönkretett engem és a fiatalságom, a tizenéves korom.

23 évesen költöztem el otthonról, amikor a zaklatása olyan mértéket öltött, hogy nem bírtam tovább, és nekimentem. Agyon is vertem volna, ha az öreg német juhászkutyánk oda nem ugrik, nehogy baj legyen. Akkor is elhordott minden szemétnek, élősdinek, kullancsnak, aki a család vérét szívja, és aki "nem dolgozik". Akkor szereltem le a katonaságtól, persze, hogy nem volt még munkám, ennek a hülyének az volt a mániája, hogy munkáért csak be kell menni az első ajtón, és adnak...

Sosem fogta fel, mekkora dürhő paraszt. Egy idő után már ráhagytam. Elemi szinten sem értette az életet, amit szerinte ő már olyan alaposan megtapasztalt, hogy neki aztán semmin sem kell gondolkodnia, semmit nem kell megértenie. Mondjuk anyámmal nem bánt rosszul, csak néha verekedtek össze, de a muttert se kell félteni, úgy hozzáb..ta a jénai tálat a rántott hússal, hogy egy hétig szedtük a nővéremmel a szilánkokat mindenhonnan.

Abszolút jogos gyűlölnöd. Attól, hogy az apád, még nem érdemel szeretetet. Az is csak a bunkó, erőszakos emberek követelése, hogy a szüleidet "szeretned kell". Ez közönséges érzelmi zsarolás, kényszerítés, hogy engedelmeskedj, mint egy robot. A "tiszteld az időseket" is egy ilyen baromság. A legtöbb ember egy köcsög, és attól, hogy elmúlt hetven, még nem lesz hirtelen bölcs és tiszteletreméltó. Ma már nem kell se ész, se képesség ahhoz, hogy valaki megérje az öregkort, elég, ha nem olyan hülye, hogy részegen kilépjen a busz elé.

A gyűlölet teljesen jogos. A szeretet nem jár alanyi jogon, csak mert egyszer megdugta anyádat. De ezt neki nem fogod tudni elmagyarázni. Senki sem tudja.

Ha jól tudom, számtalan érdekvedelmi és jogvédő szervezet van, ami foglalkozik családin belüli erőszakkal (talán a Patent id ilyen, de nem esküszöm meg rá). Keress rájuk, ők talán tudnak segíteni.

Én egyébként elköltöznék. Albérlet, akár lakótársakkal, vagy ha fiatalabb vagy/nincs jövedelmed akkor kollégium.