Mit tegyek apám túl szigorú velem?

19 éves lány vagyok és apám túl szigorú velem.

Szóval nem tehetem azt amit szeretnék,mindig azt kell mondanom amit hallani akar és azt kell tennem ami neki tetszik ha netán viszakozok akkor pedig belém folytja a szót és végül az lesz amit ő akar. Mint például: nem engedett el a szalagavatós bulira mert azt mondta hogy ott mindenki hülye, csak kurv.k meg stricik vannak én mit keresnék ott!?. De nála ha már később akarok elmenni itthonról az is probléma kb. Este 6 felé akarnék menni szimplán sétálni akkor hova mennék én ilyen későn? Meg meddig akarnék menni? Persze van olyan is hogy mindig rám telefonál ha esetleg nem vagyok itthon ha boltba megyek, erre kérdezi hol vagy? Mit csinálsz?

Mondom neki hol vagyok és nem hiszi el.

De ezek még a lazább változatok mert ő meg akarja mondani hogy kivel lehetek együtt ha valaki nem tetszik neki az már szóba sem jöhet örökre elvan tiltva igazából azt sem szeretné hogy egyáltalán kapcsolatom legyen. Fiú barátaim se lehetnek mert őket már el is zavarná tőlem. A jövőbeli terveink meg egyáltalán nem hasonlóak. Más iskolát akar nekem és más munka helyet konkrétan elém tette a forgató könyvet. A boldogságom egyáltalán nem érdekli sajnos. Nagyon erős akaratú ember aki az akaratát másra rá tuszmákolja de nem csak rám hanem anyámra is. Sokszor beszél velünk csúnyán legfőképpen akkor ha nem fogadunk neki szót vagy csak ha rossz kedve van akkor rajtunk tölti a mérgét! Sokszor megalázott már minket. Ő bármit meg tehet szabad ember mi meg alig mozdulunk ki csak a boltba meg a munka és a szükséges helyekre.

Próbáltam már szépen leülni vele beszélgetni de a végén ugyanaz lett mint előtte,amit ő akar.

Ha pedig azt mondom neki hogy akkor is elmegyek akkor megfenyeget hogy anyut megveri ha elmerek menni itthonról. Vele még kompromisszumot sem lehet kötni.

Ha szóvá teszem neki hogy felnőtt vagyok és szeretném legalább kicsit vezetni az életem és mondom neki hogy mindig az apám leszel és tisztellek is de neki ez nem elég azt kell tennem ami neki tetszik úgy kezel mint egy bábut és az fáj legjobban hogy nem akarja észre venni hogy nekem mi a jó hogy én mitől vagyok boldog. Én vagyok neki a kicsi butus gyerek akit lehet vezetni. Egyre jobban kétségbe esek nem tudom mit tegyek! Volt már valaki hasonló helyzetben? Vagy tudna nekem valaki tanácsot adni? Hogyan tudnám ezt kezelni?

Bocsánat a hibákért. Köszönöm a válaszokat!