Kitisztulni látszik előttem az, hogy kik is számítanak?

Egyetem miatt költóztem,100km-re,hetente haza tudok járni szerencsére.

Nyáron napi rendszerességgel mentem mamáékhoz. Szeptember óta egyikőjük sem hívott fel,hétközben,hogy mí újság. Még a névnapomom sem. Ugyanez a helyzet anya tesójával is.

Anyáékkal naponta beszélek, de velük alig.

Ugyanakkor az egyetemi elindulásban sem kaptam semmi segítséget tőlük(nagyszülők és anya tesója). Gondolok itt 120k értékben laptopra, bőrönd,ruhák,egyéb elengedhetetlen dolgok besegítésében. Már 1 tusfürdő megvétele is jelentett volna valamit. Nyílván nem várom el,hogy ők ruházzanak fel, de némi kis apró segítség jól esett volna(akár szállításban is).

Anya tesója nyáron egyszer sem mondta,hogy menjünk el közösen strandra/kirándulni. De egy 6 éves távoli rokon fiút simán elvitte egy nagy aquaparkba,ahová én is szerettem volna menni. (Tettem utalást erre.)

Ugyanakkor ha hazajövök mindig megkapom,hogy "látom jó sorod van,mivel még fogytál le" jellegű beszólásokat. Nem is értem miért oly lényeges ez, utcánként 2 kajálda tuti van minden városban..

2 hete emiatt a tányérnyi ételt,amit ettem konkrétan földhözvágtam miután ezt szóvá tették. Nem vagyok pedig indulatos, nem rongálok,inkább csak forrok magamban. De nem bírtam. Azóta evéskor másra sem bírok gondolni,mint erre a beszólásra. Nem vagyok vékony,de dundi sem. Pont a 2 között nekem megfelel,de nem.vár ilyet az ember.

Ezeket a sorokat is 2 hét után tudtam leírni,de a mai napig bánt a dolog,hogy ilyen típusú emberekkel kell élnem.

Így most 19 év után jövök rá,hogy tényleg csak anyáék számítanak nekem.

19 évet csesztem el idiótákra.