Szörnyen érzem magamat. Mit tehetnék?

Egyszerűen úgy érzem, hogy pocsék az életem. 5en lakunk itthon. Van egy 10 éves öcsém, egy 25 éves féltestvérem akinek mindig rossz kedve van. Anya nagyon sokat dolgozik, hogy viszonylag jó színvonalon éljünk. Apám konkrétan nem csinál semmit azon kívül hogy elmegy dolgozni. Amikor hazajön akkor levetkőzik alsónadrágba és a nap hátralevő részét a kanapén fekve tölti.

Anyán és rajtam kívül senki nem csinál itthon semmit. Leggyakrabban én takarítok.

Újabban egyre rosszabb hatással van rám ez a mérgező légkör. Mikor hazajövök semmihez nincs kedvem. Egyszerűen képtelen vagyok rávenni magamat tanulni is akár holott eddig kitűnő tanuló voltam(arról nem is beszélve hogy most nagyon fontos lenne a tanulás mert 8.os vagyok)

Most már úgy érzem, átlátom annyira az életemet, hogy konkrétan semmit nem foglalkoztak velem a szüleim. Soha nem dicsértek meg semmiért, nem ültek le velem beszélgetni vagy akár egy kis törődést adni. Kisgyerek koromból egyetlen egy jó emlékem sincsen. Anyának akkor meg többet kellett dolgoznia. Apám meg mindig kiabált és idegeskedett velünk. Mindenki másokkal tudnak jópofáskodni meg kedveskedni de itthon azt se kérdezik meg tőlem hogy vagyok. Bátyámmal a köszönésen kívül soha nem beszélek pedig itt lakik velünk. Öcsém nem sok vizet zavar mert amint hazaér bemegy a szobába gépezni, mert őt sem árasztják el törődéssel.

Legtöbbször könyvekbe menekülök a valóság elől, mert úgy érzem nem bírom ki.