Ilyenkor már mit lehet tenni?

Amikor ennyi idős voltam és próbáltak titltani dolgokat, közöltem, hogy nagykorú cselekvőképes ember vagyok, le lehet szállni rólam.

Nekem volt egy gonosz "nevelőapám" kiskorom óta, megmondom őszintén nem szeretett, ebben biztos vagyok. Na ő mindig próbált keresztbetenni.. reggel pl. nem engedte, hogy hajat mossak, nyáron nem használhattam a sütőt, mert meleg volt.. vagy nem akart jövedelemigazolást kérni a nekem az ösztöndíjhot.. volt sok ilyen.

Na aztán, amikor betöltöttem a 18, jött azzal, hgy menjek dolgzoni (jogi karra jártam akkor már). Nyiltan megmondtam neki, hogy NEM, egyszerűen időm se lett volna rá, mert napota vonatoztam fel Budapestre 1.5 órákat, plusz még tanulni.

Tudom, hogy nem szép dolgog, amit tettem, de elétettem, ezt a jogszabályt:

4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]

(1) A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha

a) a gyermek a tartásra érdemtelen;

b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy

c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

(4) A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

(5) A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

Megmondtam neki, hogy ha nem áll le, akkor keresetet nyújtok be ellene.

Másik sztori, párommal 2 éve vagyunk együtt, az anyja nem bírt.. összevesztünk és eljöttem tőlük a párommal együtt. De közben az anyja ráparancsolt a páromra, hogy ő márpedig nem megy sehova, mert másnap vizsgája lesz.. Ekkor már betelt a pohár, ott megmondtam neki, hogy ez nem normális, 22 éves, gondolkodjon már el.. Végül párom mesélte, hogy 2 hónapon belül elment pszichológushoz.. nem tudta kezelni a helyzetet, hogy el kell engedni az egyetlen fiát.

Anyukád is küldd el pszichológushoz, mert ez nem normális, vagy vedd elő a jogszabályt, indítsd keresetet, költözz el otthonról és fizetheti a tartásdíjat.

Kitartást, együttérzek veled!

Ha igazán szeretitek egymást ki fogtok tartani egymás melett, de ez csak akkor fog sikerülni, ha a sarkadra állsz!

22L

Közöld vele ohgy nagykorú vagy, amit csinál, szánalmas.

Máshogy is meg tudjátok oldani, napközben, lefoglalt hotelszobában, stb, bárhol, ne tegye magát nevetségessé.

#3.

Anyukad mit tett a mostohaapad ellen? Vagy a faszi volt az elso, nem a gyereke?

Ez csak most ütötte meg a szememet:

"van egy egy lassan fel honapja tarto kapcsolatom"

Azaz van egy 2 HETE TARTÓ KAPCSOLATOD - és már együtt akartok aludni???

Hát tudom, hogy manapság már 1 éjszaka után is elmennek egymással, de egy rendes, minőségi kapcsolat nem tud ennyi idő alatt kialakulni.

"vagy csak igy eltunok"

A lehető legrosszabb megoldás - a végén még tényleg elmegy a barátnődékhez.

Hogy mit tegyél?

Szerintem várj, míg komolyabbá válik a kapcsolat és akkor megint - szép szóval előhozakodhatsz.

Hiszen azt írod, hogy az előző nem, de a mostani barátnőd már átjöhet - ezek szerint azért van kompromisszumkészség anyukádban, csak lehet, Ő is korainak tartja az ottalvást.

"van egy egy lassan fel honapja tarto kapcsolatom"

Én azt nem tudom felfogni, hogy még nem jártok két hete, de neked már elvárásaid vannak a szüleid felé.

Persze, hogy "kis hülyének néz", ha úgy viselkedsz.